Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A név, cég, védjegy és vállalati ismertetőjel oltalma

A NÉV, CÉG, VÉDJEGY ÉS VÁLLALATI ISMERTETŐJEL OLTALMA. 457 A védjegytörvények módosításáról szóló 1921. évi XXII. te 7. § harmadik bekezdése értelmében nem szabad — büntetés terhével — belföldi iparos, termelő, kereskedő nevével, cégével vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árúkat — ezt tudva — forgalomba hozni vagy ily jelzéseket előállítani. Ez a törvény tehát csak büntetőjogi oltalmat nyújt és azt is szűk korlátok közt és csakis az üzlet elnevezésének nyújtja a védelmet. Ezért a tisztességtelen versenyről szóló törvény igen lényeges hiányt pótolt a 7., 8. és 9. §§-ai rendelkezései által. Hogy ez a hiánypótlás mennyire üdvös, kiviláglik már abból, hogy ily vállalati ismertető jelek eddig csak jogosulatlan használat esetén részesültek oltalomban, holott az említett törvény oltalmat nyújt még akkor is, ha a visszaélő használata egyébként jogos ugyan, de oly módon történik, hogy az összetéveszthetés veszélye fenforog. Kiemelendő, hogy amíg a név és cég az iparos vagy kereskedő személyiségét, a védjegy az árút individualizálja, addig az ipari vállalatok megjelölésére szabadon választott jelzőket szoktak használni. Ide tartoznak a legkülönbözőbb vállalatok, ú. m. szállók, penziók, hírlapi és színházi vállalatok, keresk. üzletek, kórházak, stb. Az ismertetőjel lehet egy szó, vagy több szó, vagy ábra. rajz, kép, vagy pedig vegyesek, t. i. ez utóbbiakból és egyszersmind szavakból állók. Igen fontos ennél a jogtárgynál — mely külömben ugyancsak az immateriális javak közé tartozik — az, hogy az illető ismertetőjel megkülönböztetésre alkalmas legyen és hogy megkülönböztető hatálya legyen. Ily ismertetőjel tehát akkor, mikor még új és a forgalmi körökben, mint valamely meghatározott ipari vállalat ismertetőjele még nem ismeretes, oltalomra nem igen számíthat, az oltalomképességet, úgyszólva, ő maga ki kell hogy vívja magának az-