Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 9-10. szám - A név, cég, védjegy és vállalati ismertetőjel oltalma
452 Dí SCHUSTER RUDOLF oltalmat, amelynél a lényeges az, hogy ennek az eljárásnak akkor is helye van, ha a jogosulatlan használat nem jár más jogának sérelmével. Fontosabb azonban az az oltalom, amelyet a cégnek a keresk. törv. 24. §-a nyújt. Eszerint ugyanis az, aki valamely cég bitorlása által jogaiban sérelmet szenved, követelhet keresettel a használattól való eltiltást és kártérítést. (A törvény a «bitorlás» szót használja, holott helyesebb lett volna «jogosulatlan használat*, amely utóbbi kifejezés összhangban is lett volna a fent idézett 21. § harmadik bekezdésével.) A 24. § közelebbi megvizsgálásánál kitűnik, hogy az többet tartalmaz, mint csupán cégoltalmat. E § alapján ugyanis felléphet bárki — tehát nemcsak kereskedő — aki jogaiban, pl. névjogában sérelmet szenved. Ez a § — amint azt már fent láttuk — tehát a közönséges nevet is védi. De tágkörű ez a § nemcsak az említett irányban, hanem abban is, hogy általánosan úgy rendelkezik, «aki jogaiban » sérelmet szenved. Úgy hogy ez a § valamennyi jognak védelmet nyújt a jogosulatlan céghasználat ellen. Ez a jog lehet a névjog, a cégjog, de lehet a szabadalmi jog és védjegyjog is, stb., de fontos az, hogy mindig egy meghatározott jogban kell sérelmet szenvedni, ezért nem elegendő kereseti jogalap pl. az, hogy a jogosulatlan szóhasználat másnak érdekeivel ellenkezik. Az említett kereset jogalapjához tartozik továbbá az, hogy az alperes részéről «jogosulatlan használat)) fenforogjon. Ez a két szó némi magyarázatra szorulhat. Az, vájjon a jogosulatlanság kérdése csak a cégjog szempontjából bírálandó-e el, azaz, hogy a használat jogosulatlan csak akkor-e, midőn a használat a keresk. törvénynek a cégjogra vonatkozó szabályainak nem megfelelő, vagy akkor is, ha az általános magánjogi szabályokkal ellenkezik-e, vitásnak látszik. Az előbbi felfogást vallja Staub (I. köt. VIII. kiad. 200. lap. 18. jegyz.) és nálunk Nagy Ferenc (I. köt. VI. kiad. 125. lap.