Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám

426 POLLÁK ILLÉS pusztítanak: társadalmi, faji és vallási lázak, melyek a feldúlt testet ellepik és felőrlik, kezdik felbontani az ügyvédség hivatásbeli szépségeit és gondolati világát is. Hiszen a szegénység sokat megmagyaráz. Az ember nem élhet a fejének, ha a gyomor korog és nem mászhat meg sziklákat rongyos cipőkben. De a szegénység nem magyaráz meg mindent s aminthogy az embert és történetét sem lehet tisztán materiális alapon megérteni és amint nem lehet ilyen alapon megérteni a középkor egyes tömegőrültségeit, vagy nagyszerű lelkesedéseit, minők például a keresztes hadjáratok voltak, azonképen nem lehet a mi korunk szörnyű gonoszságait, vakmerőségeit és kultúrellenségeit sem a szegénységből magából kimagyarázni. Ezek a történelem saturnáliái, melyekben magát időközönként szereti kitombolni, amikor is, mint egy megbolondult isten neki megy a világnak. De ha ezzel talán valamelyes definíciót, inkább is képet kaptunk volna, ez annál vigasztalanabb, mert az ókori műveltség rombadőlését is egy ezeréves barbárság követte, melyben amannak még a híre is elpusztult. A mai ügyvédségből kezd kiveszni elsősorban a hivatás művészete, mely a leghitványabb anyagból is tud szobrot faragni; kezd kiveszni a vállalt ügy és a jogvédő közti distancia tudata, mely megvédi őt attól, hogy a maga lelki függetlenségét az ügyének föláldozza. A színész eljátssza a szerepet, de nem azonos vele és ama sokat hallott műkifejezés, mely szerint a jó ügyvéd azonosítsa magát a vállalt üggyel, egyike a legtöbbet félreértett jelszóknak. Nem azonosítani, hanem magáévá tenni! Nem leszállni a felek nívójára, hanem felemelni az ügyet, nemis az ügyet, hanem csak annak jogi struktúráját, hogy úgy mondjam: astrállelkét az én jogi és erkölcsi magasságomra: ez a nivós jogvédelem nagy művészete és egyben nagyszerű kultúrhivatása is. Ez a hivatás elsősorban nevelő. Semilyen más foglalkozásnak nincsen meg az a szuggesztív behatása a közönségre és ezért az ügyvéd igazi papja az igazságnak. Nem a bíró, mert ez hozzáférhetetlen valami, valami elvontság és fogalomféle,