Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8. szám - Színház felelőssége a ruhatárban elhelyezett dolgokért

SZEMLE. Elmeorvosi konzílium javaslatára operativ beavatkozás útján is lehessen megelőzni az elmebetegségek átöröklését, ha az elmebetegség valamely családban sűrű és tuberkulotikus vagy luetikus eredetű. E védelmi rendszer gyakorlati elsajátítására összefoglaló tanfolyam ajánlatos, melyen jogászok, kik ez ügykört művelni kívánják, képeztessenek. — S^ínhá- felelőssége a ruhatárban elhelyezett dolgokért. Felperes szőrmedarabot helyezett el alperesi színház ruhatárában, ahonnan az eltűnt. A hamburgi OLG. a teljes kár megtérítésére kötelezte a színházat, nagyjából a következő indokolással: A színház felelős azért, hogy a ruhatárban elhelyezett tárgyak a szokásos ruhatári szám ellenében kiszolgáltassanak. Ez alól csak akkor szabadul, ha vétlenségét bizonyítja. Ennek bizonyítása^ pedig a legminuciózusabb precizitással kell, hogy történjék. így pl. nem elegendő annak bizonyítása, hogy a dolgot a ruhatárból ellopták, hanem bizonyítani kell annak egyes körülményeit is és azt, hogy őt semmi tekintetben sem terheli vétkesség vagy gondatlanság a dolog elveszése körül. Nem csökkenti alperes felelősségét az sem, hogy a kérdéses ruhadarabot felperes kívánságára akasztották egy — ebből a szempontból — veszélyesebb helyzetű fogasra, mert a színház egyformán felel minden egyes darabért, amelyet a ruhatárban elhelyeztek. Nem csökkenti alperes felelősségét az sem, hogy közzé volt téve a színházban, hogy a ruhatárból eltűnt dolgokért csak 1500 márka erejéig vállal felelősséget. E% a kikötés a bíróság felfogása szerint a jó erkölcsökbe ütközik; a színházlátogató közönség ugyanis nem, vagy legalább is nemcsak kényelemszeretetből teszi holmiját a ruhatárba, hanem mert felsőruhában a nézőtéren nem szabad helyet foglalnia. A színház bizonyos mértékben monopolhelyzetet élvez a publikummal szemben s ezt nem szabad oly módon kihasználnia, hogy a közönséget kiteszi annak a veszélynek, hogy elveszett holmijáért jóformán semmi kárpótlást sem kap. Érdekes, hogy a bíróság szükségesnek tartotta — úgy látszik alperesi s^ínhá^ védekezésével szemben — kiemelni, hogy tekintettel arra a kulturális feladatra, amelyre a színház hivatva van, nem lehet azzal érvelni, hogy senkinek sem muszáj színházba mennie. Csak még indokoltabbá teszi alperes felelősségének megállapítását az, hogy a belépőjegy megváltásánál a közönség egyáltalán nem szerez tudomást arról a veszélyről, amelynek magát ezek szerint kitenné. — Opet professzor az ítélethez írt kommentárjában (Jur. Wschr. 1924. évf. 3—4. füzet) ez utóbbi kitételből a contrario odakövetkeztet, hogy az, aki egyszer már