Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. akkor tényálladéki elem az akaratelhatározás befolyásolása. Máskülönben nem. Ez a felfogás megfelelhet a méltányosság követelményeinek, de a törvény rendelkezéseiben támpontot nem talál. B. V. i. §. A C. ismételten kimondta, hogy a rágalmazásnak nem eleme a sértési czélzat. Rágalmazásnál a szándék tekintetében elégséges a rágalmazó tények tudatos állítása (B. J. T. LXXIV. 2ii., 220. 1.). Azt is kimondta a C, hogy rágalmazás vétségének a valótlanság nem eleme; az állított tény valósága esetében is megállhat a rágalmazás, ha a valóság bizonyitását a törvény kizárja, vagy ha a vádlott a valóság bizonyításának jogával a törvény által előirt feltételek mellett nem él (u. o. 208. 1.). B. V. 8., 9. §§. A B. V. 9. §-a értelmében a felhatalmazást az igazságügyminiszterhez vagy az ügyészséghez intézett iratban kell megadni. A gyakorlatban vitássá vált, lehet-e bűnösséget megállapitani, ha a felhatalmazás megadására jogosult hatóság a felhatalmazást sértettnek adja meg, ki a részére adott felhatalmazás alapján fordul az ügyészséghez. A C. arra az álláspontra helyezkedem, hogy e szabálytalanság a bűnösség megállapítását nem zárja ki (B. J. T. LXXÍV. 247. l.j. 2j8. §. A mint a 74. §-nál érintve volt, a szándék előre megfontolt volta oszthatatlan személyes körülmény. E helyes elvi alapból kiindulva, a C. egy határozata felállítani igyekszik az éles határvonalat a felbujtó és tettes praemeditációja között. Abból a vitán felül álló álláspontból indul ki, hogy a felbujtónak a felbujtási cselekményt, a tettesnek az elkövetési cselekményt kell előre megfontolnia. A további érvelés szerint a felbujtó és tettes csak akkor mondható ki gyilkosságban bűnösnek, ha felbujtó a felbujtói tevékenységet, tettes az elkövetést s az erre vonatkozó szándékot fontolja meg előre. Ha a felbujtó kezdettől fogva tettessel együtt tervezi és szövögeti a gyilkosságot és szándéka egyidejűleg izmosodik határozott szándékká: csupán tettes ellen lehet gyilkosságot megállapitani, de felbujtó ellen nem, mert a felbujtó szándékának már akkor kell praemeditáltnak lennie, mikor a felbujtási tevékenységet megkezdi (B. J. T. LXXIV. 113. 1.). Bár a határozat kiindulási pontja vitán felül áll: az abból levont eredmény nagyon is vitatható. Nem merném ugyanis magamévá tenni a felfogást, hogy a felbujtó praemeditációjának feltétele az volna, miszerint szándéka már a felbujtási tevékenység megkezdésekor legyen prasmeditált. Igenis áll e felfogás arra az esetre, a mikor a felbujtói tevékenység egyetlen