Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám

0 A PÉNZÉRTÉK A MAGÁNJOGBAN. Irta: Dr. LÖW LÓRÁNT. I. Valahányszor felek ügyleti intézkedése vagy jogszabály és pedig szigorú, engedékeny és értelmező jogszabály egyaránt, jogviszonyt szabályozott, mindég viszonylag állandó pénzérték feltevéséből indult ki. Ez alatt az állandó pénzérték alatt nem szabad az irodalomban nem egyszer követelt, de soha meg nem valósitott és meg sem valósitható abszolút értékállandóságot érteni. Az ilyen abszolút értékállandóságu pénz postulatuma, mint a hogyan számos nemzetgazdasági iró felállította, önmagában ellenmondó gondolat. Vagy azt kell értenünk alatta, hogy valamennyi vagy a legtöbb gazdasági jószág ára változatlanul azonos marad, akkor nem egyébre irányul a kívánság, mint olyan állapot megteremtésére, a mely a magántulajdon és a szerződési szabadság jogintézményeire alapított társadalmi gazdaságban, — már pedig a pénz fogalmának csak ebben van értelme és létjogosultsága, — nem valósitható meg, ha pedig megvalósitottnak képzelnők, akkor nemcsak a pénz, hanem minden egyéb gazdasági jószág értéke is stabilizálva volna. Vagy pedig arra gondolhatnánk, hogy a többi gazdasági jószág árhullámzása továbbra is folytatódnék, csak a pénz értéke állandósuljon : akkor azonban szem elől tévesztenők, hogy a gazdasági javak értéke (t. i. csereértéke, mert a jelen összefüggésben csak ez jön tekintetbe) nem abszolút valami, hanem lényegénél fogva relativum, hogy az érték nem valamely magában elgondolt jószágnak inhasrens tulajdonsága, hanem csupán viszonya két vagy több gazdasági jószágnak, a melyet valamifyen csereviszonyban lévőnek vagy abba hozhatónak képzelünk. Jogállam. XXII. évf. 3—4. f. 5