Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A központi gazdasági bíróság 1922. évi gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. 41 ban az a további kérdés, vájjon perújításnak van-e helye ezekben az ügyekben? Az id. 5560. sz. rendelet (3. §) ezt a kérdést ugy oldja meg, hogy a perújítás elvileg nincs ugyan kizárva, azonban a bíróság az eset összes körülményeinek mérlegelésével a méltányosság szerint határoz és figyelemmel lenni tartozik arra is, hogy a perújítás a tömegfelosztását ne akadályozza vagy hátráltassa. Perújítás csak a «a végitélet jogerőre emelkedésének vagy az egyesség megkötésének napjától számítandó*) hat hó alatt indítható. A hat hó letelte után perújításnak semmi esetben sincs helye. (L. egyebekben dr. Vörös Ernő észrevételeit az 1922. évi Polg. Törvénykezési Jog Tárában 209. skv. old.) 3. A kgb. ülnökök nélkül nem határozhat. Az ülnökök egyébkénti nagy elfoglaltságuknál fogva a kgb.-nál való megjelenésükkel a mai nehéz gazdasági viszonyok közt kétségtelenül bizonyos áldozatot hoznak. Ezért érthető ugyan, hogy ismételten előfordult az, miszerint az ülnök elmaradása folytán a tárgyalást el kellett halasztani. Ebben az esetben az id. 5 5 60. sz. rendelet (6. §) értelmében az ülnök tízezer koronáig terjedhető pénzbirsággal sújtható és az okozott költségekben is elmarasztalható, ha az ülnök elmaradása indokolatlan. A bíróság e bírságolási jogával már több esetben élt. Talán helyén való lett volna a rendeletnek oly irányban való kiegészítése is, hogy a felek beleegyezése esetén a kgb. kevesebb ülnökkel, esetleg ülnök nélkül is tárgyalhasson és határozhasson, a mint ez a kerületi gazd. birósági eljárásban is van. Áttérve a kgb. 1922. évi gyakorlatára, meg kell említenem, hogy ebben az évben is ezt a bíróságot leginkább a bátor ügyletek foglalkoztatták. Egy konkrét eset alkalmával (kgb. 305/922. sz.) az egyik fél kétségbe vonta az eljárás és ítélkezés alapjául szolgáló 2273/920. M. E. sz. a. kelt. u. n. butorrendelet törvényes voltát. A kgb. ebben a kérdésben annak a felfogásnak adott kifejezést, hogy a kgb.-t, mint laikus ülnöktagok közreműködésével ítélkező külön ügybiróságnak, nincs meg az 1869. évi IV. t.-cz. 19. §-ában emiitett az a joga, hogy a rendelet törvényessége felett döntsön; különben is ez a rendelet az 1920. évi I. t.-cz. 9. §-ában nyert felhatalmazás alapján lett kiadva. Az 1922. évben a kgb. több esetben a hatáskör kérdését hivatalból észlelve, az alsófoku határozat hatályon kivül helyezése mellett az eljárást megszüntette azon az alapon, hogy a íelek az ügyletet egymásközt végleg rendezték, még mielőtt a butorügyletek lebonyolítását tárgyazó 2273/920. M. E. sz. rendelet hatályba lépett; a kgb. kimondotta, hogy ilyen esetekben