Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 59 Börtönnel büntetendő cselekmény esetében (pl. B. N. 46. § 3. bek.) tehát tényleg nem lehet a pénzbüntetésnek a törvény által meghatározott legkisebb mértékét leszállítani, anélkül, hogy a 92. § a főbüntetésre is alkalmaztassák, s így a cselekmény vétséggé minősíttessék. Ily esetre nézve tehát megáll az első határozat. De nem igy fegyházzal büntetendő cselekményeknél, pl. a B. N. 46. § 4. bekezdése esetében. Ha e cselekmény esetében alkalmazza a bíróság a 92. §-t, ugy fegyház helyett börtönt szab ki, s igy a cselekmény bűntetté való minősítése megmarad. Azonban nincsen tiltó jogszabály, mely szerint a pénzbüntetés ily esetben a törvény által megállapított minimumon alul ne volna kiszabható. Ellenkezőleg, a 92. § világos értelme az, hogy ily esetben a pénzbüntetés is leszállítható. Q6., 102. §§, A C. jogegységi tanácsa egy esetben azt mondotta ki, hogy ha fogházzal büntetendő két határozat képezi elbirálás tárgyát, ugy az egyik cselekmény miatt B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett pénzbüntetést, a másik miatt pedig a § mellőzésével fegyházbüntetést kiszabni nem lehet. A mennyiben tehát csak az egyik cselekmény miatt is fegyházbüntetés látszik alkalmazandónak: összbüntetést kell kiszabni (B. J. T. LXXIV. 65. 1.). E határozatot annak közlésekor Tarnai János tette bírálat tárgyává. Ervelését utolsó szóig aláírom. 106., 120. §§. Kérdésessé vált, hogy jogerőre nem emelkedett büntető parancs elévülésénél a 106. vagya 120. §-ban megállapított határidő szolgáljon-e irányadóul. A kérdés helyes megoldásához alig férhet szó. Jogerőre nem emelkedett büntető parancscsal ugyanis az eljárás végérvényes befejezést nem nyert, s ennek alapján büntetés végre nem hajtható. A 120. § szerinti határidők tehát az elévülésnél irányadóul nem szolgálhatnak. Helyes tehát a jogegységi döntvény, mely szerint ily esetben a 106. § által megállapított határidő alatt következik be az elévülés (B. J. T. LXXIV. 187. 1. LXIJL sz.). 227. §. A B. H. T. V. k. 2. füzetébe felvett határozatok három ide vonatkozó elvi kijelentést tartalmaznak. Nevezetesen : 1. a bűnösség szempontjából közömbös, hogy a hamis vád közvetlenül az eljárásra hivatott hatóságnál, vagy pedig a feljelentés áttételére köteles más hatóságnál vagy hatósági közegnél tétetik meg (B. J. T. LXXIV. 178. 1. XI. sz.); 2. a nyomozó hatóság előtt más ártatlan egyén ellen bűnjeleket és bizonyítékokat kereső vádlott is megvalósítja a tényalladékot; 3. hamis vád gyermek ellen is elkövethető (B. J. T. LXXIV. 179. 1. XII. ).).