Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. A- mi már most azt a kérdést illeti, hogy a kétféle álláspont melyike helytálló: nézetem szerint alig fér szó ahhoz, hogy az utóbb hivatkozott három határozatban megnyilatkozó felfogás felel meg a törvény rendelkezésének. Mert az árdrágitó visszaélésekről szóló törvény annyiban, a( mennyiben bizonyos hatósági tilalom megszegését bünteti (A. V. i. §. i. és 6. pont): blankett-törvény. Ha létezik oly hatósági intézkedés, melynek megszegését a törvény büntetni rendeli: ugy e büntetést alkalmazni kell mindaddig, mig e büntetőtörvény nem változik. A B. T. K. 2. §-a csak akkor nyerhet alkalmazást, ha .a büntetőtörvény módosul a cselekmény elkövetése s az Ítélethozatal közötti idő alatt. Azonban az, hogy e tilalom időközben megszűnik, nem érintheti azok büntethetőségét, kik a tilalmat annak érvénye ideje alatt megszegték. Helyesen hozza fel Hugó Maycr a példát, hogy ha egy út használata időlegesen tiltva volt: a tilalom megszüntetése nem vonhatja maga után azok büntetlenségét, kik a tilalmat, mig érvényben volt, megszegték. A német irodalom és joggyakorlat egyébként foglalkozik az itt szóban forgó kérdéssel, s azt a most vitatott értelemben oldja meg 'Hugó Mayer: Tankönyv. 'VII. kiad. 89—90. 1. Oppcnhof—Delias : Kommentár. XIV. kiad. 29—30. 1. Olshausen: Kommentár. X. kiad. I. 43. 1.). Az 1921. évi joggyakorlat ismertetésekor tüzetesen foglalkoztam a C. ama helyes gyakorlatával, mely szerint a konkurráló törvények kombinációjának helye nincsen, a" mennyiben vagy az egyik, vagy a másik törvényt kell alkalmazni a maga egészében. A lefolyt évben a C. a B. H. T. V. 2. füzetébe felvétetett egy határozatot, mely ugyancsak azt mondja ki, hogy a konkurráló törvények közül a~ ci; egy alkalmazandó, mely mellett vádlott legjobban jár B. J. T. LXXIV. 177. 1.). Ez előzmények után alig érthető a C. egy ujabb határozata, melyben azt mondja ki, hogy oly esetben, mikor a cselekmény elkövetése s az itélet meghozatala közötti időben lépett életbe az 1921. évi XXVIII. t.-cz.: a pénzbüntetést a B. T. K. 53. §-a alapján kell kiszabni, a helyettesítő szabadságvesztésbüntetést pedig az uj törvény $t $-a alapján kell megállapítani i'B. J. T. LXXIV. 196. 1.). E határozattal szemben utalok a mult évi hasonló dolgozatomban foglaltakra. Az 1921. évi joggyakorlat ismertetése keretében tettem említést a C. eme határozatáról is, mely kimondotta, hogy a B. T. K. 2. §-a csak anyagi jogi törvényekre vonatkozik; az alaki jogszabályokra nem. A lefolyt évben a hatásköri bíróság