Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

I }0 BÍRÓI GYAKORLAT. álladéka ugyanis a hatóság részéről megszabott maximalis ár túllépésével valósul meg. Az i. §. 6. pontja szerinti tényálladék pedig megvalósul oly közszükségleti czikknek a fennálló korlátozás megsértésével való beszerzése által, melvnek forgalmát a ministerium rendelkezése korlátozza. Tehát ugy az i. §. i., mint az e §. 6. pontja szerinti tényálladék előző hatósági intézkedést feltételez. E hatósági intézkedés előbbi esetben az ármaximálás, utóbbi esetben a forgalom korlátozása. Kérdés már most, alapul szolgálhat-e a B. T. K. 2. ,^-ának alkalmazására, ha a cselekmény elkövetése és az ítélethozatal között eltelt idő alatt az ármaximálás. illetőleg a forgalom korlátozása megszűnt. A C. több nyilvánosságra került határozata foglalkozik ezzel a kérdéssel. Sajnos azonban, a kérdés elvi eldöntését nem találjuk meg a C. határozataiban. A döntések egy része inkább csak a sorok között enged következtetést a C. felfogására. Az e határozatokban megnyilatkozó felfogás azonban szintén nem egységes. Egy esetben az uzsorabiróság az 1921. évben elkövetett, az A. V. 1. §. 1. pontjába ütköző ártullépés miatti bűnösséget állapított meg. A C. B. II. 247^,522. sz. határozatával a semmisségi panaszt elutasította, megjegyezte azonban, hogy a cselekmény az A. V. 1. §. 2. pontja alá esik, mert az O. K. A. B. elnökének egy 1921. évi rendelete szerint az addigi legmagasabb árak tájékoztató áraknak tekintendők (B. J. T. LXXIV. 101. 1.). Egy másik esetben az uzsorabiróság ugyancsak az A. V. 1. § 1. pontjába ütköző ártullépés miatti bűnösséget állapított meg, az 1920. évben elkövetett cselekmény miatt. A C. ellenben B. II. 25 ió. 921. sz. a. felmentő ítéletet hozott, mert az O. K. A. B. elnöke által 1921. évi június 11-én — tehát a cselekmény elkövetése után — kiadott rendelete szerint a korábbi rendeletekkel megállapított legmagasabb árak csak tájékoztató ár jellegével bírnak s igy ítélethozatalkor az ártullépés elemei lenn nem forogtak, arra pedig, hogy az áruuzsora elemei fennforognának, adat nincsen íB. J. T. LXXIV. 101. \api. Ebben a határozatban a C. nem hivatkozik a B. T. K. 2. vi-ára, de az ebben foglalt rendelkezést alkalmazza, a mennyiben a cselekmény • elkövetése után az O. K. n. B. elnöke által kiadott rendeletet azon az alapon veszi alkalmazásba, mert az vádlottra nézve kedvezőbb helyzetet létesit. E jogeseteket megbeszélve, Rádai Gé%a kilejti, hogy a B. T. K. 2. §-a csak büntető törvényre, büntetőbirói gyakor-