Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Közigazgatási reform

26 JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. Pollák Illés. Hetvenedik születésnapja alkalmából. Pollák Illés hetvenéves. Ezt mondani kell, mert eddig nem vettük észre. Az élet nem pártfogolta őt, — talán tudta, hogy erre nem szorult rá, — de ő pártfogolta az életet, t. i. a mások életét. Elhagyatottakat segített fölnevelni, gyöngéket talpra állítani, ingadozókat támogatni, a közéletben fáradságosan, maga erejéből szerzett tekintélyét termékenyítő ötletek, gondolatok sokaságában széthinteni, mindenütt a meggyőződés legnagyobb erejével harczba vinni, hogy pártfogolja a közérdeket. Tévedhetett is meggyőződéseiben, de az őt jellemző harczias szókimondásával mindenkor nyílt kártyával játszott, s mindenki tudhatta, mí az, a mit ő jónak lát, s mindig csak azért küzdött, a mit igazán jónak látott. így jutott el Pollák Illés, az ügyvéd, arra a külön magaslatra, melyen ő maga képvisel egy egész pártot, nem a Pollák Illés pártját, hanem azokét, J miket ő jónak, közérdekben állónak tart, s a gondolatok és a meggyőződések e nagy tömegének pártja mellett behunyt szemmel nem haladhat el senki, a ki őt igazán ismeri, pedig most már nagyon sokan vannak ezek. S igy lett az egykori fiatal, pártfogolatlan kezdő: protektor, az élet protektora, az ügyvéd legmagasztosabb hivatásának typikus képviselője, mint a ki nem magáért harczol, hanem ügyeket véd, köz- és magán-ügyeket, mindazzal a nagy akarati és szellemi erővel, mely csak akkor szólalhat meg igazán, ha szük látókörű önzés le nem köti. S ezen az uton lett ő ideális képviselője élete hivatásának és méltó büszkesége kartársainak, kinek ünnepléséhez, hetvenéves kora küszöbén, ügyvédi kamarájának elnöke adta, nemes buzgalommal, az Ügyvédek Lapjában az első borostyánágat. Pollák Illést az ő erőteljes individuális egysége, életének a küzdelmek sokaságában szétszóródása és mégis csodálatos koncentrálása teszik egészen «sui juris», rendkivüli emberré; ehhez kellettek az ő erényei és talán még hibái is. Ezért kell az ő 70-ik événél megállnunk, nekünk, mert ő nem áll meg, ez nem tartozik szokásai közé, — legföllebb beszéd közben az utczán, — de egyébként ha megáll, az csak a munkához történik, a munka pedig nála haladást jelent.