Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Közigazgatási reform

24 DF EGYED ISTVÁN cziójának, hogy ő a törvényhatósági közönség jogszerű képviselője.* Véleményünk szerint azt a régi tervet, a mely a főispánt a törvényhatósági szervezet köréből kiemelve nagyobb területi egységek, kerületek élére akarja állítani, végleg el kell ejteni. A magyar közigazgatási rendszer egyik ősi jellemző ismérve, hogy a törvényhatóság a kizárólagos középfokú hatóság és a törvényhatóság ezen jellegét, a törvényhatóságok és a kormány közvetlen érintkezését visszás lenne épp az ország területének oly jelentékeny megcsökkenése után megszüntetni. Ha pedig a főispán megmarad a törvényhatósági szervezet körében, a főispáni és alispáni hatáskörök eddigi elválasztása tulajdonképpen indokolatlanná válik, minthogy kinevezett alispán mellett a kormány külön bizalmi emberére nincsen szükség. De különben is a főispáni állás politikai jellege alig tartható fenn, minthogy a politikai szempontoknak a közigazgatás körében nincsen jogosultságuk és ilyen politikai megbízottakat nem is találunk más államok közigazgatási szervezetében. A főispán a jövőben csakis a közigazgatás vezetője és a tisztviselői kar Jónöke lehet a vármegyében. A főispáni és alispáni tisztek és hatáskörök elválasztása azonban a magyar közigazgatásnak oly jellegzetes hagyománya, a mely alkotmányunk ősi jellegével a legszorosabban kapcsolatos. A magyar megye, mint a szent korona területének egy része, szervezetében is mindig visszatükröztette az államhatalomnak a király és nemzet között való megosztottságát és ez a megosztottság éppen a főispáni és alispáni tisztek dualizmusában jutott kifejezésre. A közhatalom azonban a megyében ezután is meg lesz osztva a királyi és az önkormányzati hatóságok között, sőt ez a megosztottság talán az eddiginél nagyobb mértékben fog kidomborodni; nincs tehát okunk, hogy az önkormányzati hatalom választott képviselőjeként ne éppen * A törvényhatósági (őbb tisztviselők választása, Pesti Hirlap 1915. okt. 28.