Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 5-6. szám - Állandó értékű hitel
138 D? LÖW LÓRÁNT részt vesz, jogviszonyokat kontrahál, kötelezettségeket vállal, szolgáltatásokat stipulál magának: mindezt a bizonytalanság teljes érzésében és abban a tudatban teszi, hogy talán már a holnapi nap minden kalkuláczióját halomra dönti. A régi jogviszonyok lebonyolitásának problémáihoz igy talán még égetőbben, még nyomasztóbban szegődnek az ezután kontrahálandó jogviszonyok problémái. A régi jogviszonyok száma nagy, de le van zárva; minden elmúló nappal fogynak : előbb-utóbb a kihalás stádiumába fognak jutni. A megszüntetendő uj jogviszonyokra azonban nap-nap után szüksége van mindannyiunknak, mert ez a halálra sebzett európai közgazdaság élni akar és élni fog; ezért akarja és fogja megszerezni magának azt a modus vivendi-t, a mely a legszükségesebbeket nyújtja neki ebben a fojtó atmoszférában, a melyből az élet legszükségesebb feltételei kipusztulni látszanak. így született meg a német birodalmi ipar és kereskedelem széles köreiben az a törekvés, a mely a nyugati valutákban való fakturálásra irányult, hogy lehetővé tegye a stabilizált kalkulácziót és kizárja a hitelező károsodását. A Reichsbank igazgatósága élesen szembe helyezkedett ezzel a törekvéssel, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a birodalmi márka a belföldi forgalomban megtartsa poziczióját. Ezzel szemben a Reichswirtschaftsrat kiviteli albizottsága a következő figyelemre méltó határozatban (közölve a Frankfurter Zeitung 1922 május 28-án megjelent 393. számában) foglalt állást: «A bizottság elvileg helyesli a birodalmi banknak azt a törekvését, hogy márka a német belső forgalomból idegen fizetési eszközök által ki ne szorittassék. Annak a felfogásának ad kifejezést, hogy a külföldi nyersanyagot nem tartalmazó áru eladásánál csak akkor van helye külföldi értékben való számitásnak, ha az áru kivitelre van szánvá. Az olyan áruk eladásánál, a melyeknek gyártásában külföldi nyersanyag tetemes mértékben talál feldolgozást, a belföldi forgalomban is engedtessék meg az idegen értékben való számítás, de az árnak azon részére való korlátozással, a