Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

SZEMLE. 123 A négy évi joggyakorlat ellen az ügyvédjelöltek érdekképviselete erősen állást foglalt; de az egységes birói és ügyvédi vizsgán tapasztalható jogi tájékozatlanság erős érv a mellett, hogy a joggyakorlati idő meghosszabbitassék. Elvégre az ügyvédi vizsga nem a tételes jogszabályok felsorolásából áll, hanem e vizsgán arról kell tanúskodni, hogy a jelöltben megvan a képesség a jogszabályok gyakorlati alkalmazására, hogy ismeri a kifejlődött joggyakorlatot és hogy bir a gyakorlati működésből kifejlődő ítélőképességgel és a jogesetnek megfelelő jogszabály alá vonásának képességével. Nagyon helyesen mutatott Bubla Ferenc^ kir. kúriai tanácselnök, az egységes birói és ügyvédi vizsgabizottság ez évi alakuló ülésén arra, hogy szigorúbb mértékkel kell mérni a jelöltek tudását, mivel a lehetőség szemben a háborús állapottal, már fennforog arra nézve, hogy a jelöltek magukat gyakorlatilag kiképezhessék. A vizsga ketté osztása a nagy anyagra tekintettel okszerű és ugy véljük, helyes volna kötelezően előirni olykép, hogy az első fele a harmadik, a másik fele a negyedik gyakorlati év elteltével volna letehető. — A kereskedelmi törvény 3$i. §-a csak abban az esetben nyer alkalmazást, ha a vevő a vételárat már kifizette, vagy az eladó azt hitelezte, de a fizetési időpont az áru átvételére kikötött időpontig még nem következett be; ellenben ha a vevő a vételárat a szállításkor tartozik fizetni, akkor az áru átvételének jogtalan megtagadásával nemcsak átvételi, hanem fizetési késedelembe is esik. (Kúria, 1922 decz. 7. P. IV. 1677/1922.) — Vagyonátruházás tarfás fejében. A fennálló törvénykezési gyakorlat szerint az esetben, ha a vagyonátruházó a tartást ellenszolgáltatásként kikötötte és az átruházott vagyon jövedelme nem elégséges a tartás költségének fedezésére, a tényleg kiszolgáltatott tartás értékének az a többlete, a mely az átruházott vagyon jövedelméből fedezetet nem nyerhetett, vissztehernek tekintendő akkor is, ha a vagyonátvevő az átruházó tartására ennek vagyontalansága esetében a törvénynél fogva kötelezve van. (Kúria 1922 nov. íó. P. I. 1620/1922.) — Idegen pénznem átszámítása a lejárat napján. A kir. Kúria joggyakorlata következetesen ragaszkodik a keresk. törv. 326. §. 2. bekezdésének elfogadott értelmezéséhez. Legutóbb is (1923 jan. 12. P. VII. 2228/1922. sz. a.) arra való tekintettel, hogy az ítéleti tényállás szerint az eladó cseh koronában tett a vevőnek árajánlatot és a megvett árut is cseh koronában számlázta, de a felek közt nem jött létre megállapodás