Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

PÉNZÜGYI JOC a társaság nyereségéből a részvényeseknek felosztás utján — ingyen — adott részvények értékét (82/1922, Adó 6., 90.), az adózottan alakult tartalékalapot, ha az nem társulati adó alá (hanem pl. szőlőtermelő r.-t.-nái földadó alá) eső jövedelemből keletkezett (3418,1920, Adó 3—4., 38.); ellenben nem lehet a vállalat saját tőkéjéhez számitani az adókivetés alapjául szolgáló évben keletkezett tartalékokat (2295/1920, Adó 3—4., 37.). A levonható és le nem vonható tételek kazuisztikáját kiegészíthetjük a következő határozatokkal: Levonhatók a munkások részére szolgáltatott villanyvilágítás költségei (5/1921, Adó 5., _8. . gyári czélokra használt épületrész fentartási költségei és értéktörlesztése akkor is, ha a gyárépület után a házadó ki van vetve (958/1921, Adó 8—9., 112.), az elsőbbségi kötvények kamatai után a társaság részéről befizetett tőkekamatadó, ha a társaságot a kötvények ennek az adónak viselésére kötelezik 2450/1922, Adó 7., 103.). Nem vonható le: a tisztviselők végkielégítési alapjára fordított összegek akkor, ha ez az alap nem önálló jogi személy (2232/1920, Adó 5., 77.1. Az értékcsökkenési tartalékalap adómentes akkor is, ha dotálása nem a mérlegben történt, hanem azt a közgyűlés mondotta ki ' 3 254/1920, Adó 3—4., 35.). Értékcsökkenési tartalékalapot alkothatnak azok a borkereskedelmi vállalatok, a melyek a szőlőtermést feldolgozzák, e működésük keretében használt berendezési tárgyakra 13055/1922. Adó 8—9., 113.). A háború utáni adóügyi törvényhozásnak legjelentősebb alkotásai Hegedűs Lóránt vagyonváltság-törvényei, melyek a vagyontárgyak csaknem összes nemeire kiterjedőleg valósították meg az egyszeri, nagy vagyonadó gondolatát. A vagyonváltság I. törvénye az 1921 : XV. t.-cz. a betétek és folyószámlakövetelések, a belföldi részvények, valamint a külföldi részvények és pénznemek vagyonváltságáról intézkedik. E törvény I. fejezete — a betétek és folyószámlakövetelések vagyonváltságáról — csupán egy-két pontjában foglalkoztatta a közigazgatási biróságot. A törvény 2. §-ának aj pontja szerint mentesek a váltság alól azon betétek stb., melyeket a vállalathoz érkezett és általa 1920 deczember 19-ike előtt Írásban elfogadott megbizás u. n. akkreditivi folytán harmadik személynek kell kifizetni, vagy a melyek ilyen kifizetések fedezésére le vannak kötve. A biróság határozata szerint nem minősíthető akkreditivnek a betétet felvevő pénzintézetnek részvények vásárlására adott megbizás (4579/1921, Adó 2., 21.); nem akkreditív az a megbizás, melyben a harmadik személy megnevezve nincs [4196/1921, P. T. 7., 107.). Nem mentesiti a 8*