Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

IRODALOM. I 1 I törvényhozásunk attól a felfogástól, mely az egyesületekben szupponált nagy, főképen gazdasági hatalmat már magában véve veszélyesnek minősiti? Ez a törvény még kapcsolatot keresett a bűnösség és a veszélyeztetés között és legalább közvetve ebből vonta le a biztonsági rendszabály szükségességét (Min. Ind. VI. 2.); az egyesületekre nézve szerzőnk elejti ezt az összefüggést vagy legalább abban keresi, a mi nem veszély: a nagy gazdasági erőben. A munkakerülőkről szóló törvényünk tapasztalati valószinüségekkel számol, szerzőnk puszta lehetőségekkel; amannak indokolása és részben szövege is legalább kísérletet tesz a közveszélyű magatartás meghatározására, szerzőnk nyiltan mondja, hogy az elkövethető cselekmények körének megjelölése meddő vállalkozás (166. 1. . A mi a szerzőnk eszméivel némileg rokon intézkedés törvényeinkben még előfordul, az részint a már emiitett politikai czélu intézkedés, például az 1899 : XV. t.-cz. 140. §-a, mely a vesztegetéssel fertőzött választókerület képviseletének felfüggesztését engedi meg; részint egészen magánjogi rendszabály, milyen az 1925 : V. t.-cz. 33. §-a, mely a jogi személy képviselőjének 'szerzőnk kissé szublitis •megkülönböztetése szerint «közegének») a tisztességes versenyt sértő cselekményéért vagyonilag megbízót kötelezi. Az utóbbi rendelkezés egyezik a Btk. 417. §-ának elvével. Gyakorlatilag a legnehezebb probléma az egyesületekre alkalmazható biztonsági intézkedések (köznyelven: büntetések meghatározása. Szerzőnk erősen birkózik a megoldással. A mai jog legnevezetesebb büntetési neméről, a szabadságvesztésről, a mellékbüntetések legnagyobb részéről és a dologházról természetesen nem lehet szó. Szorosan véve, a mai büntetésnemek közül csak a pénzbüntetés, az elkobzás, a rendőri felügyelet és — a mennyiben büntetésnek tekintjük — az ítélet közzététele jöhet számba. Ezek ellen elvi szempontból nem tehetünk kifogást. De a szerző ezeken kivül még egy csomó más rendszabályt is hoz javaslatba (feloszlatás, felfüggesztés, a működési kör korlátozására, a (magánjogi • jogképesség elvesztése, békekezesség, privilégium megvonása, a bűnös alkalmazott elbocsátása); ezeken kivül hajlandó még XIV. Lajos hires Ordonnanceának «changement de forme» nevü rendszabályának is némi tért engedni (pl. a részvénytársaságot arra kényszeríteni, hogy közkereseti társasággá alakuljon át); szóba hozza még a becsületbüntetéseket (pl. a zászló használatától való eltiltást 1 és a megintést is, bár ezeket nem helyesli. Felesleges volna a jelen ismertetés keretében arról szólanunk, hogy ezek a rendszabályok mennyiben felelnek meg a