Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 99 rás megválasztása teljesen a birói gyakorlatnak volt fentartva. Éppen azért e téren ugy a gyakorlatban, mint a jogi irodalomban, a vitás kérdések egész tömege merült fel (1. ide vonatkozólag a B. J. T. V. 110. és IX. 13. 1. közölt fejtegetéseket). A B. P. 517. és 5 18. §-a a kontroverziák nagy részét megoldotta. Azonban a B. P. sem döntötte el azt a kérdést, hogy midőn a halmazatban álló cselekményeket más-más biróság, vagy ugyanaz a biróság nem egyszerre birálja el: az utóbb eljáró biróság a másik biróság ítéletének a büntetéskiszabás tekintetében rendelkező részét hatályon kivül helyezni s összbüntetést kiszabni jogosult-e, avagy csupán az előtte tárgyalt cselekmény miatt szabhat-e ki büntetést, s az összbüntetés kiszabását a B. P. 517. és 518. §-a szerinti eljárásra köteles-e fentartani. E kérdés pedig a B. P. megalkotása előtt is foglalkoztatta ugy a joggyakorlatot, mint a jogi irodalmat. Alig a B. T. K. életbeléptetése után, 1882-ben veti fel Fekete Ödön a kérdést, és fejtegetéseiben arra az eredményre jut, hogy az utóbb eljáró biróság állapítsa meg az ott elbírálás tárgyát képező cselekmény miatti büntetést, s ennek megtörténte után szabjon ki összbüntetést (B. J. T. V. 1 10. 1.). De a biróságok eleinte e felfogással ellenkező gyakorlatot folytattak (1. B. J. T. IX. 13. 1. s az ott felhívott korábbi határozatokat). A C. azonban csakhamar szakított ezzel az iránnyal, és a B. J. T. XXIV. 372. 1. közölt határozatokban arra az álláspontra helyezkedik, hogy a B. T. K. 104. §-a alapján csak jogerős ítéletek alapján lehet összbüntetést kiszabni, minthogy pedig az utóbb eljáró biróság ítélete ennek meghozatalakor még nem jogerős: abban csupán .az általa elbírált cselekmény miatt lehet büntetést kiszabni, s a B. T. K. 104. §-a értelmében az összbüntetés kiszabásának esete csak az ítélet jogerőre emelkedésével következik be. Ez a felfogás vált állandóvá a biróságok gyakorlatában, s a joggyakorlat a B. P. megalkotása óta is ezt az irányt követi. Hü kifejezést nyert ez a felfogás a B. J. T. XLI1I. 43. 1. közölt határozatban. Ez esetben vádlott több bűncselekmény miatt, különböző ítéletekkel ítéltetett el, és midőn az utolsó esetben mondotta ki vádlottat bűnösnek, e cselekményeiért külön büntetést nem szabott, hanem valamennyi bűncselekményért összbüntetést szabott ki. A C. azonban az ítéletet mint érthetetlent, s a B. P. 327. §-ának meg nem felelőt, a B. P. 384. § 10. pontja alapján megsemmisítette, az elsóbiróságot ujabb Ítélethozatalra utasította, azzal, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után, a B. P. 517. és 518. §-a alapján kell az összbüntetés kiszabása iránt intézkedni. 7*