Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

96 BÍRÓI GYAKORLAT. 92. §-ának s a K. B. T. K. 21. §-ának téves alkalmazása vagy nem alkalmazása támadható meg. A 66. és 71. §§ alkalmazása körüli tévedés tehát ez alapon semmisségi panasszal meg nem támadható. Ez iránt soha kétely nem is volt, a C. egy határozata azonban ezt ki is fejtette (B. J. T. LXXIV. 131 —177. 1.). J8y. §. A részleges jogerő kérdésével két határozat foglalkozik. Egyik határozatában a C. azt mondotta ki, hogy a B..P. 3815. § 3. p. alapján vádlott terhére érvényesitett perorvoslat folytán az Ítéletnek a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztő részét is meg lehet változtatni (B. J. T. LXLIV. 17. 1.). Helyesen hivja fel a figyelmet a jogeset közlésekor Isaák Gyula arra, hogy e határozat ellenkezik a B. J. T. LXVIÍ. 88. 1. közölt jogegységi határozattal. És helyes Isaák Gyulának az a megjegyzése, hogy nem a C. jelen határozata, de az ezzel ellentétes jogegységi határozat felel meg a B. P. szellemének. A másik ide vonatkozó határozatában a C. azt mondja ki, hogy ha az elsőbiróság által a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása nélkül kiszabott büntetés ellen a védelem perorvoslattal nem élt: ugy a másodbiróság ítélete ellen a 3815. § 3. pontja alapján az esetben sem élhet semmisségi panasszal, ha a másodbiróság az elsőbiróság által alkalmazott büntetési tételt felemelte (B. J. T. LXXIV. 78. 1.). Helyesen mondotta ki a C, hogy a vádlott terhére érvényesitett perorvoslat nélkül a felsőbíróság több rendbeli lopás vétsége helyett egy rendbeli a B. T. K. 3153. §-a szerint minősülő lopást meg nem állapithat (B. J. T. LXXIV. 139. L). 441—442. §§. Nyilvánosságra került a jogegységi tanács több határozata, mely a jogegység érdekében használt perorvoslat mint jogeszköz tekintetében tartalmaz elvi kijelentést. Ez elvi kijelentések a következők : Az a körülmény, hogy valamely ügyben használt semmisségi panasz folytán a C. hozta a végső határozatot, a jogegység érdekében való perorvoslat érvényesítését nem zárja ki, ha a C. a semmisségi panaszt visszautasította, s igy az ügy érdemére vonatkozó intézkedést nem tett (B. J. T. LXXIV. 1 c6. 1. LX. sz.). Nincs helye jogegységi perorvoslatnak ott, a hol konkrét tényállítások, a törvényes tényálladékok keretébe való beillesztésének felismerő, latolgató, mérlegelő, értékelő bírói munkáról van szó, mert a birói szabad kogniczió jogegységi perorvoslat tárgya nem lehet (u. o. 187. 1.).