Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 9-10. szám

AZ AKKREDITIVA. 269 pénzéhez hozzájut és hogy a vevő a banknak adott utasitást vissza ne vonhassa. A vevő, tehát a meghitelező, kötelessége gondoskodni arról, hogy a bank az eladót megfelelően értesítse, mert a Reichsgericht szerint az eladó nem tartozik a banknál érdeklődni az iránt, vájjon a meghitelezés megtörtént-e ? (L. Jurist. Wochenschrift, 1921. évi 20. sz. füzet 1312— 1313. old.) Ez nézetem szerint feltétlenül helyes felfogás, mely megfelel a forgalmi körök igényeinek is és a mint ez a Reichsgericht határozata megbeszéléséből kivehető, — ez a felfogás a német jogászoknál is helyeslésre talál. Ezeknél fogva az a véleményem, hogy a vevő által már az alapügyletben vállalt ama kötelességében, miszerint az eladót egy banknál akkreditálni tartozik, ipso jure benne rejlik ugy a banknak adandó az az utasítás, miszerint előre meghatározott okmányok felmutatása mellett jelentkező eladó kezéhez teljesítsen, valamint a bank által az eladóhoz intézett értesítés is. Ha nem látjuk mind a két momentumot benne a meghitelezés fogalmában, akkor a meghitelezés czélja nem is érhető el és a kereskedelmi forgalom igényeinek nem felelhet meg. Mihelyt azonban a bank az értesitést az eladónak megküldte, az utalványozási jogügylet teljes, az eladó saját nevében követelhet teljesítést a banktól, az pedig a vevő számlájára teljesit. Az a körülmény, hogy — a mint az az utalványnál rendesen szokás — az utalványt az utalványozó nem adja egyenesen az utalványosnak. hanem az utalványozottnak, ki azt elfogadva, az utalványost értesiti, nem érinti az utalvány lényegét. A bank által adandó értesítés — a mint láttuk — nagyon lényeges; ez az értesítés létesiti azt a kapcsot a meghitelezett és a bank közt, melynél fogva a meghitelezett követelési jogot nyer a bankkal szemben. (Ebben tehát lényegesen eltér felfogásom a dr. Léderer idézett czikkében kifejezett felfogástól; l. Jogtud. Közi. 1 50. old.) Ezt az értesitést Staub is feltétlenül döntőnek találja, mi-