Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - Az izgatásról. 2.[r.]

i44 D? STAUD MIKLÓS 2. Meghatározásunk értelmében az izgatásnak érzelmet kell támasztania. Ez természetes is. Wundt Vilmos «Grundriss der Psychologie» czimü művében 1 a psychikai elemeket tárgyalva egyenesen a következő tételből indul ki: «Der Tatsache, dass die unmittelbare Erfahrung zwei Faktorén enthált, einen objektíven Eríahrungsinhalt und daserfahrende Subjekt. . ., entsprechen zwei Arten psychischer Elemente, die sich als Produkte der psychologischen Analyse ergeben. Die Elemente des objektíven Erfahrungsinhaltes bezeichnen wir als Empfindungselemente oder schlechthin als Empfindungen . . . Die subjeküven Elemente bezeichnen wirals Gefühlselemente oder als einfache Gefühle.n Ehhez az alapvető felfogáshoz csatlakozva, a melyhez aligha férhet szó, könnyű fölismernünk és belátnunk, hogy az érzelem minden tapasztalásunk alanyi velejárója, érzetbeli és képzetbeli élményeink belső kísérője.2 Az érzelem ennélfogva a reánk gyakorolt lelki hatás élményének, a velünk szemben véghezvitt izgatás tényének nyomán is fölgerjed. Hiszen ha valamely nekünk mondott szózat semminemű, sem tetsző, sem nem tetsző érzelmet nem kelt bennünk, sem jóleső, sem kellemetlen érzelmi színezésű képzeteinkhez nem kapcsolódik, ha lelkünk hangulata vele szemben teljesen semleges maradt, akkor tulajdonképen lelki hatása nem is volt, akkor lelki állapotunk szempontjából semmi jelentősége nincs, akkor legföllebb csak felénk volt irányítva, nekünk volt szánva, de minket nem érintett. A mennyiben viszont izgatásért valakit egyáltalán felelősségre lehet vonni, ugy a felelősségnek alapja csakis az lehet, hogy más lelkének érzelmi tartalmát kialakította, hogy valamely lélek érzelmeit oly tárgy ellen forditotta, a melyet az ellenséges érzületből származható minden bajtól óvni akarunk. Egyes esetekben maga a törvény is kifejezetten ilyen értelemben állapítja meg az izgatás tényálladékát. Büntető törvény1 Kilenczedik, javított kiadás, J4—55. 1. 2 Die Gefühie von Lust und Unlust »sind nichts Selbstándiges und tür sich Vorkommendes ; sie treten immer nur auf als Begleiterscheinungen irgendwelcher Empfindungen oder Vorstellungen, als etwas an sie Gebundenes, ihnen Anhaftendes. (Hermann Ebbinghaus: Abriss der Psychologie. 70. I.).