Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - Az izgatásról. 2.[r.]

AZ IZGATÁSRÓL. Büntetőjogi tanulmány. Irta: Dr. STAUD MIKLÓS. (Második közlemény.*) Az izgatásnak a fentebbiekben némileg vázolt múltját szem előtt kell tartanunk, hogy elejét vegyük esetleg a törvénykönyvek tartalmára alapitható olyan téves felfogásnak, mintha az izgatás a criminalitásnak ujabbkori jelensége volna, a melynek csak időlegesen avagy csak bizonyos ujabb viszonyok közt lehetne komolyabb jelentőséget tulajdonítani. A dolog éppen ellenkezőleg áll. Az izgatás nem a felvilágosodás, a szabadelvüség, a szólás-, a tanitás-, a sajtószabadság jelszavai mellett kialakult legújabb kor szabados neveltje, hanem minden korszaknak szükségszerű velejárója, minden társadalomnak egyik természetes életnyilvánulata, a melynek létezését sem az időhöz, sem a viszonyokhoz kötni nem lehet. Izgatás mindenkor és mindenütt volt, mert kellett lennie, mindenkor és mindenütt lesz, mert megnyilvánulása társadalmi szükségesség. Magában véve sem nem jó, sem nem rossz. Lehet a haladás eleven ereje vagy a visszaesés okozója. Lehet a közérdek éltetője avagy közveszedelmek felidézője. A lelkeket érő fuvallat az izgatás, a mely hozhatja a lélek felüdítő éltetését, de hozhatja a kór ragályát is. Mint örök társadalmi jelenséggel, kell vele számot vetni, a büntetőjogra pedig az a feladat hárul, hogy az izgatásnak legveszélyesebb vagy legkárosabb alakjaival szembeszálljon. Hogy pedig ezt a társadalom érdekeinek sérelme nélkül tehesse, tisztába kell jönnie lényegével, egyéni és tömeglélektani természetével, társadalmi jelentőségével, meg kell ismerkednie eszközeivel, módozataival, megjelenési alakjaival és különös gond* Előző közleményt 1. Jogállam XXI. évf. 8í. 1. logilUm. XXI. évf. j. f. 9