Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - A pénzügyi jog 1921-ben

128 PÉNZÜGYI JOG. reskedők és importczégek beszüntettek minden árubehozatalt. A magánosok is abbahagyták a kincstartás (thesaurálás) czélját szolgáló nemes valutavásárlásokat. Ennek folytán megszűnt a külföldi valuta és deviza iránti kereslet, mely körülmény erősen csökkentette azok árát és felszöktette a korona árfolyamát. Ehhez járult, hogy a kedvező tavaszi időjárás rekordterméssel és nagy exportlehetőségekkel kecsegtetett és hogy az állami bevételek a több éves adóhátralék befolyása folytán márcziusban és áprilisban nagyon kedvezően alakultak, a mely körülmény lehetővé tette a bankóprés félretolását. A betétek és részvények vagyonváltságával kapcsolatos pénzszűke szintén előmozdította a korona keresletét és igy annak áremelkedését. Kétségtelen tehát, hogy a korona javulásának ható tényezői jó részben függetlenek voltak a pénzügyminiszter programmjától. Fokozottabb mérvben áll ez a korona zuhanásánál. Ezért a korona javulásában sokkal nagyobb a Hegedűs Lóránt érdeme, mint az árfolyam visszafejlődésében a hibája. O maga igaz színekkel világítja ezt meg szeptember 22-iki parlamenti beszédében, mely pénzügyminiszterségének megható hattyúdala. A korona zuhanására az első lökést a márka esése adta meg, melyet viszont a német jóvátétel kegyetlensége inditott meg. A német közgazdaságnak nagy mennyiségű nemes valutára (dollárra, fontra, frankra) volt szüksége, ennek beszerzésére piaczra dobta magyar koronakészletét. A magyar jóvátételt illetőleg kedvezőtlen hirek keltek szárnyra. Az időjárás is ellenünk fordult, a szárazság katasztrofális jelleget öltött s elseperte az exportlehetőségekhez fűzött reményeket. Az 1921/22. évi költségvetés, habár 3 czentim árfolyamra lett kidolgozva, kereken 7 milliárd deficzitet tüntetett fel s a vagyonváltság pénzügyi politikai jelentőségét nagyon leszállította az, hogy az érdekelt gazdasági körök, különösen az ingatlan vagyonváltságánál, a tervezett kulcs jó részét lefaragták. E mellett zavarólag* hatottak a belpolitikai villongások s a nyugatmagyarországi kérdéssel kapcsolatban beállott nemzetközi feszültség. Hegedűs Lóránt oda kiálthatta volna minisztertársainak Luzatti olasz pénzügyminiszterrel: «Csináljatok jó külpolitikát és jó belpolitikát, akkor én is csinálhatok jó pénzügyi politikát)). A pénzügyi politika balsikerében Hegedűs Lóránt részéről ott van a hiba, a hol a csalódás. Megcsalta túlságos optimizmusa. Bizott a kormányzat takarékossági hajlamában s későn jött rá, hogy az a nagyzolás, melyet a diplomácziai szolgálatról programmbeszédében megállapított, általános tünet, melytől át van itatva az egész állami és társadalmi elet. Bizott abban, hogy az adózó polgárok «józanak lesznek az önzésben», a mi kába reménynek bizonyuk.