Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. a vis major határát ki kellett terjeszteni a háború alatt, sőt a háború után keletkezett ügyletekre. Az előbbi esetekben a drágulás, illetőleg árváltozás csakis a szerződésből kifolyó áruszolgáltatási kötelemben mutatkozott; ujabban megingott a kikötött ellenszolgáltatás állandóságába vetett bizalom és a valuta elértéktelenedésének romboló hatása alatt ugyanazok a kérdések, melyek előbb az áruszolgáltatást befolyásolták, a pénzszolgáltatás oldalán is íelmerültek és megoldásra várnak. Az ezidei joggyakorlat ezért főleg az ügyleti részszel foglalkozik és a kereskedelmi törvény első részére vonatkozólag csak elvétve találunk érdekesebb határozatot. így mint speczialitást felemlíthetjük a Haditermény r.-t. jogállására vonatkozó joggyakorlatot, mely szerint a Haditermény bizományosainak jogköre arra terjed ki, hogy a megrendelők részére kiutalt termények tekintetében a megbízójuk s a megrendelők között létrejött szállítási ügyleteket lebonyolítsák, a bizományosok tehát a H. T. kereskedelmi meghatalmazottjainak tekintendők (C. 3262 1920. K. J. 7-—8., 41V). A H. T. részére kötelezően megállapított kivételes hatásköri, illetőségi, eljárási, bizonyítási és felebbviteli szabályok törvényes intézkedés hiányában más • alperesekre nem nyerhetnek alkalmazást (Cuna IV. 303 3/1920. K. J. 3—4., 15.). A H. T. javára a 3265/1915. M. E. sz. rendeletben megállapított kizárólagos illetékességen pedig nem változtat az a körülmény, hogy a H. T. felszámolás alatt áll (C. IV. 1471/1921. K. J. 19—20., 91.). A közkereseti társaság egyes tagjainak a végelszámolás előtt nem áll jogában a társaság többi tagjai ellen a társas viszonyból eredő egy-egy követelést kiszakítva külön érvényesíteni (C. VII. 5 [920. H. T. 1., 1.). Bármely tag elhalálozása esetén pedig a túlélő tagok s az elhalt tag örököseinek kizárásával a társaságot egyedül csak akkor folytathatják, ha ez iránt az elhalt taggal vagy örököseivel megállapodtak (C. IV. 4357/1920. K. J. 3—4., 18.). A kereskedelmi ügyletek megkötésének megállapításánál több ízben foglalkozott a Curia a kötelezettség nélkül tett ajánlatokkal. Ezek elfogadásának visszautasítására értelemszerűen ugyanazon jogszabályok alkalmazandók, amelyeket a keresk. törvény az ajánlat elfogadására nézve előír (C. IV. 182 1921. K. J. 7—8., 43.). A kötelezettség nélkül vételi ajánlatot tett fél ajánlatának elfogadása után különleges indokolás, kivált pedig a változott viszonyokra való hivatkozás nélkül jogosítva van a válaszadásra rendes körülmények közt szükséges idő alatt akár ajánlatától visszalépni, akár ajánlatát módosítva ujabb ajánlatot tenni Q. IV. 139 192 1. K. J. 13 — 14., 77.). Ide tartozik a Curia IV. 1816 1920.