Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1920. évben

64 Df BAUMGARTEN NÁNDOR 7151/1918.). Ezzel szemben a budapesti tábla 6309/1918. sz. határozatában abból a formális megfontolásból indul ki, hogy a beolvasztott társaság a beolvadás folytán megszűnik és igy tervezete az uj társaság részvényeseire nézve jogforrást nem alkot. Ily okoskodás mellett minden a tervezetben biztosított jogot beolvadás czimén meg lehetne szüntetni és ezzel a tervezetnek a társulási alapszerződésre vonatkozó intézkedéseit meg lehetne kerülni. Helyesen jelentette ki a Curia, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjainak erkölcsi kötelezettsége, hogy a társaság érdekeit önzetlenül szolgálják. Ez elv következményeit a konkrét határozat azonban csak abban az iránybán alkalmazza, hogy a társaság érdekeivel szemben egyeseknek tett Ígéretek, mint erkölcstelenek, bíróilag érvényesíthető igényre jogalapot nem adnak (C. 807/1919., K. J. 7—8., 32.). Már mult évi szemlénkben rámutattunk a Curiának immár két elvi határozatában (6227/1918. és 802/1919.) elfoglalt"ama elvi álláspontjára, mely szerint a küiföldi pénznemre szóló tartozás, a mennyiben ennek ellenkezője («természetben*, «valóságban»| ki nem köttetett, a K. T. 326. §-a alapján a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint egyenlitendő ki. Bár ez az állásfoglalás a jogirodalomban több oldalról támadásban részesült és némelyek a lejárat helyett a fizetés napját kívánják irányadónak tekinteni, a Curia ezt a gyakorlatát, mely a lex lata megingathatatlan alapjára helyezkedik, meg nem változtatta. Ujabban a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága is erre az álláspontra helyezkedett 1920. október 13-án 485/1918. sz. határozatában (K. J. 21—22., 121.). Ezen egyébként is érdekes határozat indokolásának erre vonatkozó része következőképen szól: «A lejárat napja a törvény világos rendelkezése szerint csakis az a nap lehetett, amikor az eladási ügylet érvényes létrejötte után a vételár megfizetése esedékessé lett. E határnap mellett nem jöhet tekintetbe lejárati napként a még bekövetkezendő valóságos fizetés napja, mivel erre a K. T. 3 26. §-ának szavai-