Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Igazságosság és törvénytisztelet

IGAZSÁGOSSÁG ÉS TÖRVÉNYTISZTELET. 4? ban történt, hol sokkal későbben bontakoztak ki az ő magánjogias, patrimoniális és feudális államszerkezeti békóikból. Vagy talán az ütközik az igazságba, hogy minden nyelvű honfitársunk itt egyenlő egyéni és politikai szabadságjogokat élvezett ? Itt minden nemzetiség kultúráját szabadon művelhette, vallását mindenki szabadon gyakorolhatta, itt számban minden nemzetiségű magyar állampolgár növekedhetett, vagyonosodhatott. Nem! Annak az igazságnak, melyet a föltétlenül elfogadandónak diktált békefeltételek kisérő levele hirdet, a tiszta igazsághoz valóban semmi köze. És épen ez a rendithetlen tudat a mi erkölcsi erőnket és az ezzel elevenen táplált azt a hitünket csak erősebbé teszi, hogy az áligazságok és az áligazságokon felépült jogi formákba öltöztetett minden békemű önmagában hordja tarthatatlanságának etikai és logikai kényszerű bekövetkezését. Mi azt tartjuk, hogy minden jognak a belső igazság ereje adja az igazi tartalmat. Amely jog csak a hatalmaskodás erőszakára és ennek nyers eszközeire támaszkodhatik, tartós állapotokat nem teremthet. Az a jog, melyet a gyűlölet büntetése teremt, az hamar holt joggá lesz. Az erőszakoskodás sokszor ölti fel a jog külső formáit, de ez még nem ad igazi eleven életet és hatalmat a jognak. A jognak olyannak kell lenni, hogy miként az ember keblében hordja csillagát, a jognak is magában kell hordoznia a jogmorál fenntartó erejét. Azt a nagy erkölcsi erőt, mely oly meggyőzően járja át a köztudatot, mely a jog igazságosságát oly energiával viszi át a társadalom minden rétegének gondolatkörébe, hogy nemcsak a jog mögött álló hatalmi eszközök, de a jog erkölcsi hatalma az a kényszerítő erő, melynek engedelmeskedünk, a meiyet követünk. Ezért tapasztaljuk, hogy sok törvénybe foglalt jogszabály hányszor egyszerűen végelgyengülésében mul ki. A szörnyű világháborút befejező békekötések fölött szintén a jog formái őrködnek, a törvényhozások beczikkelyezik ezeket és éppen ennek a helynek komolysága, mely helvről ma szólok, egyenesen kö4*