Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám

ÚJÉVI ELMÉLKEDÉS. Irta: Dr. SZÜTS MIKLÓS. Uj év, uj élet! Oly közel állnak egymáshoz, a reménység szivárványhidjával összekötve! De a valóságban is van köztük kapcsolat, mert lehetséges is, meg erkölcsi kötelességünk is volna, hogy az idők fordulópontján magunkba szállva, levonjuk a mult tanulságait s elültessük a jobb jövő termését. De a mint múlnak az évek egymásután, ijesztően hasonlítanak egymáshoz az elodázásokban, melyekkel mindegyik a másikra hárítja reménységeit, feladatait, a mig csak nem történik valami egész váratlan, a mit senki sem akart, senki sem hitt, s a miről csak századok összeállt világosságánál tűnik ki, hogy ez forrott már régóta az idők méhében, vagy hogy ez volt két ellentétes lehetőség közül az egyik, melyek valamelyikének meg kellett történnie. Ilyenkor aztán késő a bánat és — fájdalom, — sokszor késik az ujraébredés is. Nagyon helyes tehát, ha az uj évet kapcsolatba hozzuk az uj élettel, csak abban tévedünk, ha az uj évtől várjuk épen azt, a mit ez várna tőlünk: az uj életet. S ez az uj élet alig lehet más mint az örökké mozgó s mégis örökké mozdulatlan időnek jobb kihasználása a munka és az erkölcsi haladás segítségével. Az erkölcsi haladás pedig mindenkor jogi haladást is jelent. Magyaroknak soha nagyobb szükségünk a segítségre nem volt mint most. De bár vannak nemes és hatalmas barátaink, vannak közös érdekeink, s a népek nagylelkűsége ébredezni kezd, sok reményünk alig lehet arra, hogy a döntő segitséget másoktól kaphassuk. Bizton csak magunkra számithatunk és ogillara. XX. év;, r. f. I