Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1919. évben

KERESKEDELMI JOGGYAKORLATUNK AZ I C) I 9. ÉVBEN. 79 1 valutát a lejárat napján megvásárolja (fedezeti vétel) és ennek árát: a 326. §-ban megjelölt árfolyamot helyezi keresetbe. Persze mindaz, a mit eddig elmondottunk, csak arra az esetre vonatkozik, ha a biróság helyesen alkalmazta a magyar keresk. törvényt. A kérdés — tudtommal — erről az oldalról eddig megvilágítva nem lett, pedig a nemzetközi magán- és kereskedelmi jog szabálya szerint kell minden konkrét esetben elbírálnunk, vájjon a magyar, vagy az esetleg ettől eltérő külföldi jogszabály nyerjen-e alkalmazást. Azzal, hogy a magyar bíróságok ilyként. ítélkeznek, adósaink legfeljebb csak a magyarországi vagyonukra vezetett végrehajtás ellen vannak megóva, ellenben megtörténhetik, hogy a külföldi biróság ugyancsak saját törvényei szerint eljárva, az ottani jogot alkalmazza és a hitelező követelését az adósnak külföldön levő vagyontárgyaiból behajthatja. Az egyedüli helyes felfogás tehát az, hogy mindenek előtt a szerződéskötés helye alapján megállapítandó az alkalmazandó jog és ehhez képest ugyanaz az eredmény áll elő, ha a külföldi vagy belföldi biróság Ítélkezik és bármelyik a szerződéskötés helyének megfelelő jogot alkalmazza. Az itt elbírált esetekben is tehát elsősorban a szerződéskötés helyére kell figyelemmel lenni s ha az a külföldön van, az illető külföldi jogszabályt kell alkalmazásba vennünk. Hogy pedig a szerződéskötés helyének levélváltás utján történt ügyletkötéseknél melyik hely tekintendő, arra vonatkozólag a legtöbb európai törvényhozás, így keresk. törvényünk 318. §-a is azt a szabályt tartalmazza, hogy az ügylet perfektté az elfogadási nyilatkozat feladásával válik és igy ennek feladási helye tekintendő az ügyletkötés helyének. A kötelezettség nélkül tett ajánlatra vonatkozólag elméletünk (1. Naoy Ferenc^ Keresk. Jog 141. § 3. jegyz.) és gyakorlatunk helyesen abból indul ki, hogy ez tulajdonképen nem ajánlat a K. T. 314. §-a értelmében, hanem felhívás ajánlat tételére. Ezzel nem ellenkezik a C. amaz ujabb állásfoglalása ^1V. 428/1919, 1919 okt. 22. K. J. 1919. 9—10. sz.), hogy az