Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Az önrendelkezés joga

4 Dl WLASSICS GYULA mutatta és a történelem frappáns példákkal világítja, a belügy az egész világot felzavarható külügygyé válik, mert már nemcsak a souverainitására hivatkozott országot érdekli, de érdekli a szolidaritás kapcsán a nemzetek nagy társaságát. Ebből folyólag már más államoknak is érdeke valamely úgynevezett állami belügy rendezése. Akárhogy okoskodjunk is, hacsak hypokrizisnek nem akarunk áldozatául esni, nem tagadhatjuk, hogy a különféle nemzetiségű lakosokkal biró államokban a tisztán belügyi kérdések csoportjából kinőtt a nemzetiségi kérdés és vele együtt az önrendelkezés. Különösen most nagy gyakorlati hatással lépett előtérbe, mert ki van adva a jelszó, hogy a békekonferencia egyik vezető irányelve a nemzetiséghez tapadó önrendelkezés. Tartottam tőle, és ez a hitem be is teljesedett, hogy az önrendelkezést erősen fogja keresztezni a békekongresszuson a hatalmi egyensúly elve, mely mindig a hatalmi eltolódásoknak volt mozgató ereje. Anglia- és Francziaország is gondoskodni fognak annak a diplomáciai hagyománynak fentartása érdekében, hogy a hatalmi egyensúly elvét érvényesítsék és hogy ez a múltban minő áldozatokat követelt,' csak Lengyelország felosztására gondoljunk, melynek a «balance of power» szolgált takarójául. Már most akár tudjuk, akár nem tudjuk mint tökéletes nemzetközi jogszabályt az önrendelkezést kiépíteni, a nemzetiségi elv és vele az önrendelkezés, él és uralkodik. A nemzetiségi elv és önrendelkezés már régebben kitört az állami souverainitás belső határainak területéről és valóságos hóditó útra indult. Betöltötte a XIX. század egész tartalmát. A nemzetiségi elv és önrendelkezés uj államokat szervezett, régi államokat bontott szét. Itt hiába volna minden létjogosultsági tagadás. Egy megfigyelést azonban azonnal leszögezhetünk és ez az, hogy az önrendelkezés, mely végre is csak akaratkijelentés, ennek az akaratnak az érvényesítéséhez szükséges erőt nem autochton forrásaiból, nem belső erejéből meriti, hanem föltétlenül oly hatalomra kell szert tennie, mely akaratának érvényt is szerez..