Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Az önrendelkezés joga

AZ ÖNRENDELKEZÉS JOGA. Irta: Báré- WLASSICS GYULA. Az ((önrendelkező jog» ma a legelterjedtebb szárnyas igévé vált. Olyan egyszerűnek, természetesnek, igazságosnak látszik, hogy a nemzetek sorsukat maguk határozhassák meg. Ennek a kívánságnak minél hatályosabb érvényesülését az a nyiltan bevallott nemes és emelkedett czél támogatta, hogy a nagy békekötés alkalmával ne imperialisztikus önkénynyel változtassák a világ térképét, a népekkel ne mint dolgokkal bánjanak el, melyeket tetszés szerint lehet egyik államkötelékből a másikba sorozni, de a népeknek is legyen szavuk abban, hogy meg akarnak-e maradni az eddigi államkötelékben vagy sorsukon változtatni kivánnak. Az önrendelkezés joga eredetileg a győztesek hatalmi túlkapásai ellen, vagy igazságtalan, természetellenes imperialisztikus annexiók ellen vonult fel a maga életerejével, a maga igazságának hitével. Midőn az «Organisation centrale pour la paix durable» a minimális programmot állította íel, ennek első pontját a következő szavakkal kezdi: «I1 n'y aura ni annexion ni transtert de territoire contraire aux intéréts et aux voeux de la population, le consentement de celle ci sera obtenu si possible par plébiscite ou autrement.» Ezt hirdette Wilson is. Természetes már most az a kivánság, hogyha az önrendelkező jog a gyakorlati politika terén oly nagy szerephez jutott, meg is tudjuk tudományos módszerrel határozni az önrendelkezés jogának törvényeit, melyek mint nemzetközi jogszabályok igazi irányitói is lehessenek az önrendelkező jog praktikumainak és igy minél JogálUm. XIX. évi", i. t". I