Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Szociális jogrend és egyéni jog

s8 D? BAUMGARTEN NÁNDOR nek egyesülnek, jogaik megvédésére; a középkori államokban pedig az állam omnipotencziája a szabály, melyet azonban nem a közös érdek, hanem az uralkodó egyéni érdeke irányít. A franczia forradalom ismét a polgárok legszentebb, velükszületett jogainak védelmét irta zászlajára. Bármely fejlődési korszakot nézünk is azonban, mindenikben mindkét elv elismerésre talál és csak az egyiknek vagy a másiknak kisebb vagy nagyobb mértéke az, a mely a kort jellemzi. Nincs egyéni jog, a mely felett az állami jogrend ne uralkodnék, de nincs állami jogrend sem, a mely a? egyéni jogot el ne ismerné. Ugyanez a jelenség észlelhető abban a kérdésben, hogy mily módon és mily intézkedésekkel avatkozik az állam a magángazdálkodás menetébe. Ennek is két iránya van: bizonyos időben támogató, más időszakban korlátozó a szerint, a mint a gazdálkodók gyengesége az állami támogatást szükségessé teszi, avagy pedig a magángazdálkodók ereje és túltengése a köz érdekeit veszélyeztetik. Ez a magyarázata annak a különös jelenségnek, hogy a legintenzívebb állami szabályozás egyrészt a gazdasági gyengeség idejében, másrészt az egyéni gazdálkodás tulhatalmas kifejlődése idején érvényesül. A hullámvölgy és hullámhegy közti átmenetben az állami szabályozás háttérbe szorul. Ebben az időben a magángazdaság már elég erős, hogy a saját lábán állhasson meg, de még nem elég erős arra, hogy más egyéneket és gazdaságokat működésükben megakadályozhatna. Ebben a korszakban hangzik fel az egyéni szabadság jelszava, mely az egyénnek szabad érvényesülését és a verseny serkentése alatt a legkiválóbbak boldogulását akarja lehetővé tenni. A XIX. század első fele az a korszak, a mely ezt a fej lődési fokot szemléltetővé teszi. De a társadalom örökké mozgó erői a czél elérése után újra a hullámvölgy felé tartanak. Az individualizmus nagykapitalizmussá válik, a melyben mindjobban előtérbe lép az állami közbelépést előhívó mindkét jelenség: a gyengék segélyre szorultsága és a hatalmasok túltengése. Egyfelől a tőkenélküli munkásproletariatus az állam