Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a háború után

MAGYARY GÉZA tékben meg kell óvni. Ilyen szellemben már van is két igen figyelemre méltó tervezet. Az egyiket a németalföldi tanulmányi bizottság, a másikat Lammasch dolgozta ki; róluk itt természetesen nem lehet bővebben szó. Igen nehéz kérdés, a melyre nézve ma még igen nagy a bizonytalanság, a felebbvitel s általában a perorvoslás kérdése is. Ha a nemzetközi bíróságot közönséges választott bíróság módjára szervezik, akkor döntései ellen a felebbvitel alig engedhető meg. A választott biráskodás természete hozza magával, hogy a felek minden felebbvitel nélkül megnyugosznak annak a bíróságnak ítéletében, melyet döntés czéljából önmaguk választottak. Ha azonban az állandóbb jellegű nemzetközi bíróságnál az ítélkező tanács összeállításából a felek választása ki lesz zárva, vagy legalább is tetemesen meg lesz szorítva, akkor a felebbvitelt múlhatatlanul meg kell engedni. Mert a mint a rendes állami bíráskodásban is, hol a feleknek a birák megválasztására semmi befolyásuk nincs, a felebbvitel szükségképen megengedendő, ugyanígy kell annak helyt engedni a nemzetközi bíróság ítélete ellen is, ha a perben eljáró bírákat nem maguk a felek fogják választani. Habár a nemzetközi biráskodás a legjelentősebb békefenntartó intézmény, még sem az egyedüli és nem is mindig a legalkalmasabb. Felismerték ezt már a világháború előtt s azért történt, hogy a két hágai békekonferenczián igen nagy gondot fordítottak a perenkivüli békefenntartó intézményeknek: a jó szolgálatnak, a közvetítésnek és a vizsgáló bizottságoknak szabályozására is. A vállalkozás azonban nem sikerült, még anynyira sem, mint a nemzetközi biráskodás szabályozása. Egyrészt azért, mert nem létesítettek a perenkivüli békefenntartó intézmények számára megfelelő állandó szerveket, másfelől pedig, mert azokat nem hozták szervi kapcsolatba a nemzetközi bíráskodással. A háború után az lesz egyike a fontosabb és nehezebb feladatoknak, hogy ezt a két fogyatkozást orvosolják. Ma a jó szolgálat és közvetítés számára nincsenek külön