Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám
ADALÉKOK A TARTÓS JOGBÉKE INTÉZMÉNYEIHEZ. 27 radt a világ nemzetközileg összefonódó érdekei mögött. A nemzetközi jog minden haladása daczára a nemzetközi jogrend anarchikus állapotához jutottunk. A jogtisztelet általános elismerésre épen nem talált. A Hágában megkezdett nemzetközi szervezési müvek befejezetlenül maradtak. Hiányzottak az érdekösszeütközések kiegyenlítését szolgáló szerves közvetítő intézmények. Mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a népektől óriási anyagi áldozatokat követelő fegyveres béke rendszere épen nem biztosította a békét. Sőt egyenesen olyan légkört teremtett, melyben csak a kölcsönös bizalmatlanság nőtt nagyra. Az óriási mérvű fel fegyverkezések tényleg arra ösztönző hatással voltak, hogy ezekkel az óriási felszerelésekkel leigázzák az ellenfelet és megsemmisítsék a gazdasági versenyzők jólétét. Mindinkább sűrűsödött az a gondolat, hogy a háború kikerülhetlen és igy a háborús uszitókkal szemben az ellenállás ereje megtörött. Ily helyzetben az egyensúly gondolatát uraló európai politika rendszere igen távol állott attól, hogy békebiztositékul szolgáljon. Ellenkezőleg csak a versengést élesitette ki, sőt az utolsó évtizedben minden helyi érdekű összeütközés a világbékét fenyegette. A feszültség a diplomáczia és a titkos szerződések homályában az elviselhetetlenségig emelkedett. Ezt az előadottakban ismertetett gondolatkört juttatja kifejezésre a propaganda felhivás és ez a gondolatkör érlelte meg a tartós béke központi szervezetének végrehajtó bizottságában azt a törekvést, hogy ennek az állapotnak elejét kell venni. Erre az egyetlen és talán soha többé vissza nem térő alkalom az a békekötés, melylyel e háború befejezést nyer. Az egész emberiség sorsáról van szó. Ezért az egész emberiség ügye a politikai világ uj rendje és a tartós béke biztosítása. Ezért elkerülhetlenül szükséges, hogy a világbékekötéshez fűződjék az uj nemzetközi jogrend kiépítésének alapvetése. Csatlakozásra szólítjuk — mondja a propaganda-felhívás — az emberiség politikai és szellemi vezéreit, kik hivatva vannak megóvni kulturéletünket attól, hogy újra beszennyeztessék. Csat-