Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Széljegyzetek a birtokpolitikai törvényhez

i94 D? NYULÁSZI JÁNOS A mit tehát a törvény XII fejezeten keresztül megállapit, a XIII. fejezet s különösen annak 61. §-a módot ad mindannak lerontására, mert ha a két miniszternek tetszik, haladéktalanul elszedhetik mindenkinek mindenét a nélkül, hogy az a legcsekélyebb ellenértéket kapná kezeihez. Ez a jogkör kapcsolatban a 60. §-ban ^megállapított jogkörrel nagyon messze megy. Ez a §. ugyanis jogot ad arra, hogy az országos birtokrendező tanács s illetőleg a 61. §. értelmében a két miniszter, bármikor akár «haszonbérbe s illetőleg alhaszonbérbe vétetheti a neki tetsző birtokot». sőt ha akarja, ugy közös müvelés czéljaira is kisajátíthatja azt. Korlátokat a törvény nem ismer. Megteheti tehát a hatóság azt is, hogy a birtokot haszonbérbe véteti s a devasztált, leltártól, állatállománytól megfosztott birtokot a bérlőtársaság visszaadja, a földet nem is trágyázza, csak egyszerűen egy két év alatt _ kizsarolja s mikor ez megtörtént, a tulajdonosnak visszabocsátja. Az élő és holt leltár értékét, az elvégezett mezei munkának, vetésnek árát keresheti a szegény tulajdonos, vagy • haszon^ bérlő az államon s addig, a mig ezt megkapja, birtokon kivül vérző szívvel nézheti munkájának elpusztulását, befektetésének tönkremenését, s elmehet koldulni, alamizsnáért könyörögni. Erre a fejezetre és erre a három szakaszra igazán nem volt szükség, de hiszem, hogy lesz annyi államférfiúi bölcsesség a miniszterekben, hogy az e §-okban körülirt jogosítványokkal csak nagyon kivételesen fognak élni, s tényleg figyelemmel lesznek a törvényben megállapított arra a korlátra, melyet ez így fejez ki: «ha azt a termelés érdeke kívánja.» III. 62. §. Magánvállalkozás és hatósági feldarabolás. A törvénynek az életbe való átvonulása tekintetében a XIII. fejezettel analóg jelentőségű a 62. §., mely a felek autonómiájának jelentőségét szabályozza. A magánparczellázásnak és a felek autonómiájának érvé-