Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

8 D? BÁRÓ WLASSICS GYULA veteiből) állana. Eljárási elvévé a nyilvánosságot teszi. A kongresszus valóságos Ítéletet hozna, melynek nagy tekintélye és a közvélemény ereje volna az igazi sanctiója. De ha mégis előfordulna, hogy a pervesztes az Ítéletet magára nézve nem tekinti kötelezőnek és az ellenállást folytatná: akkor meg kell vele szakítani a közösséget és a legvégső esetben a közös háború volna a sanctio, de hozzáteszi: erre alig kerülne a sor.* Kant több müvében foglalkozik kérdésünkkel, de a háború alatt sokat emlegetett kis jelentőségteljes müvét «Zum ewigen Frieden» (1796) aligha olvasták annyian, mint a menynyien emlegetik, pedig nekünk magyaroknak most, midőn államunkkal mint kődarabbal, mint dologgal akarnak rendelkezni, oly fölemelő a nagy filozófusnak az a kategorikus kijelentése, hogy az államnak lelke van, ezzel nem szabad ugy bánni, mintha dolog lenne. Wilsont is Kant inspirálhatta, midőn 1918 február 12-iki üzenetében azt mondja: Népeket és tartományokat nem lehet az egyik államfelsőségből egy másikba áttolni, mintha csupán tárgyakról vagy kövekről volna szó valamely játékban. Kant is beszél önrendelkezési jogról, de ő az államnak és nem az államban évszázadokig együttélő minden népfaj oly önrendelkezési jogáról szól, hogy ezek egyszerűen kiválhatnak a geopolitikailag is egységes állami keret* Bentham munkája a ma napirendre kerülő legtöbb kérdésre kiterjeszkedikErőteljesen követeli a leszerelést. Örökös szerződéseket ajánl, melyekben az államok arra kötelezik magukat, hogy nem tartanak hadsereget. Belátva, hogy ez igy nehezen volna megvalósítható, legalább arányos csökkentést hoz javaslalba. Ebben a tervben van az, az indítványa, hogy a négy nagy tengeri állam (Anglia, Francziaország, Spanyolország és Németalföld) hadi flottájukat csökkentsék a felére és maguk között ezt ugy arányosítsák, hogy a mekkora a többi három flottája együttvéve, Angliának csak annyi flottája legyen. Azt, a mit Wilson is a 14. pont közé iktatott, hogy nem kell titkos diplomatia és különösen, hogy kiküszöbölendők a titkos szerződések, Bentham erőteljesen követeli. Ugyancsak Bentham fejti ki azt is, mely Wilson pontjai között is helyet foglal, hogy az államok kedvezményes kereskedelmi szerződéseket a jövőben ne kössenek, mert ez a legtöbb viszálynak magva. Bentham kárhoztatja a politikai szövetségi szerződéseket is, melyeket a népek ligájában Wilson is közöl, mert ez az igazi termőföldje a háborúnak. Bentham utilitarius bölcseleti és ismert tőkeelméletéhez hiven követeli, hogy minden állam mondjon le gyarmatairól, mert — úgymond — az anyaországnak abból nincs haszna, és a tőke maga és nem annak formája biztosítja a nyereséget stb.