Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A biztosítási magánvállalatok állami felügyelete

A BIZTOSÍTÁSI MAGÁNVÁLLALATOK ÁLLAMI FELÜGYELETE. 177 ügylet; «a ki» ilyen ügyletek kötésével saját nevében iparszerüleg foglalkozik: azt a KT. 3. §-a kereskedőnek tekinti. De ki a kereskedő? Magánszemély vagy kereskedelmi társaság. (KT. 3. és 4. §§.) A kereskedelmi társaság pedig a KT. szerint közkereseti, betéti társaság, részvénytársaság vagy szövetkezet, a melyekhez még a volt Ausztriával kötött kereskedelmi- és vámszerződés alapján bebocsátott korlátolt felelősségű társaságok magyarországi fiókjai sorakoznak. Már most, ha olyan kölcsönös biztosító társaság alakul, a mely nem szövetkezet, hanem valami más magánjogi társasági alakulat, azt a KT. szerint a czégjegyzékbe bejegyezni és kereskedőnek tekinteni nem lehet. A T. 4. §-a ennek ellenére a kölcsönös biztosító társaság elnevezést a biztosító szövetkezetnél tágabb fogalom megjelölésére használja, és ért alatta olyan kölcsönös biztosító társaságokat is, melyek nem szövetkezetek. Ez a későbbi törvényhozási szabályozás szempontjából helyes lehet, mert nyitva kell hagyni az engedélyezést az ujabb törvények által legalizálandó más alakulatu kölcsönös biztosító társaságok számára is. A mai jog szempontjából azonban akként áll a helyzet, hogy a felügyeleti hatóság kiadja az engedélyt oly kölcsönös biztosító társaság részére, a mely nem szövetkezet, és ezt teljesen törvényszerűen fogja tenni; viszont a czégbiróság ugyancsak a törvény alapján meg fogja tagadni a czégbejegyzést, és az uj alakulat lebegni fog az állami felügyeleti hatóság és a czégbiróság között, mint Mohammed koporsója a levegőben. A T. 47. §-ának utolsó bekezdése szerint «kisebb kölcsönös biztosító társaságok, valamint az ezek központja tekintetében, továbbá olyan kölcsönös biztosítási társaságok tekintetében, melyek nem szövetkezet formájában kívánják működésüket folytatni, a felügyeleti hatóság jelen törvény rendelkezéseitől eltérő, e társaságok természetének megfelelő szabályokat rendeleti uton állapithat meg.» Azt kell feltételeznünk, hogy e szabályok kizárólag a felügyeletre akarnak vonatkozni és hogy e §. nem jelenti a