Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A külön bírói státus

A KÜLÖN BÍRÓI STÁTUS. pillanatban, a midőn a birót oly anyagi helyzetbe taszítják, a melyben az illetéktelen befolyásokkal szemben vértezetlen marad. Ha most még ehhez hozzáveszszük azt a szerencsétlen kinevezési politikát, a melynél a megélhetésért küzdő biró előlépése tisztán a kormány kegyétől függött, valóban csodálkoznunk kell azon, hogy az 1893 : IV. t*"cz« meghozatala óta eltelt negyedszázad alatt a birói függetlenség rongygyá nem lett s ez a hosszú idő csak a magyar bírónak okozott szenvedést a nélkül, hogy az igazságügynek is ártalmára lett volna. Ez alatt a hosszú idő alatt a kormányok helyett egyedül a méltatlanul sújtott bírónak lelki nagysága őrködött a birói függetlenség fölött, mert a magyar biró nagyobb tudott lenni a nyomoránál. E hősi szenvedéseknek immár vége szakadt a külön biró státus visszaállításával. Az erről rendelkező néptörvénynyel a népkormány nagy érdemet szerzett. Abban a pillanatban, a melyben a hagyományos osztrák politika bilincseit leráztuk, a birói függetlenséget veszélyeztető intézményt is sikerült összetörni. A fejlemények e találkozása nem véletlen volt, hanem törvényszerű. Egy független ország, mely sorsát a jövőben maga kívánja irányítani, már nem féli, hanem áhitozza a független birót. A népkormány tisztában volt azzal, hogy helyes szocziális érzék csak oly birói kartól várható, mely birtokában van a teljes anyagi és erkölcsi függetlenségnek, mert a gazdaságilag sújtott s függő anyagi helyzetben élő biró ítélete a fanatikus elkeseredés és az érzéketlen fásultság két véglete között mozog. A gazdasági életben való boldogulásból fakadhat csak az élet szeretete. Az élet szeretete pedig az embertárs iránti szeretet forrása. Ez a szeretet adja a birónak a vágyat arra, hogy a társadalmi és gazdasági bajok forrásait felkutassa.