Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Agrárreform és jogalkotás

142 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS saját erejükre támaszkodva saját eszközeikkel, mintegy automaticze a törvény által megszabott korlátok közt elvégezni. A kérdés tehát az, hogy mai jogrendszerünk iendelke\ik-e azokkal a jogi kategóriákkal, melyek a lebonyolításnak formáját és módját adják meg, s ha nem, ugy kell-e nekünk azokon változtatni. I. Ha csupán a földéhség kielégítéséről beszélünk, akkor tulajdonkép igazi úgynevezett aprólékos jogászi munkára, inkább a részletek megvilágítására van szükségünk, olyan dolgot kell végeznünk, mely a junsprudenczia legsajátabb terrénuma. Az összes itt felvetett kérdések a ma közérvényüeknek elfogadott magánjogi jogtételek alapján megoldhatók. Kisajátítási jogkérdéseknél nem hiszem, hogy indokolni lehetne a kisajátítási jog "általánosan elfogadott elveitől való bármely eltérést. Nem hiszem, hogy emelkedhetnék jogász ajkairól védő szó, pl. a kisajátítási árnak kötvényekkel való kifizetése mellett. Nem hiszem, hogy az úgynevezett békeár elismerését jogászember megvédeni tudná. Készséggel konstatálom azt, hogy a pénz értékének tökéletes devalválása egy oly jogászi problémát vetett felszínre, mely ebben a formájában a kisajátítási joggal való kapcsolatában teljesen uj. Ha a mult század jogászai foglalkoztak is a devalvácziónak jogi jelentőségével, nem tárgyalták azt abban a vonatkozásában, hogy a devalvált pénzérték miként használható fel kisajátítási összeg kifizetésére. A nagy birtok alkalmazottjainak a munkaalkalomért való kárpótlása szintén egy uj, most fölmerült szempont. A lebonyolítás mikéntjére nézve is — ha a földhözjuttatást mint egyszerű mechanikai müveletet fogjuk fel — elégségeseknek látszanak a mai jogszabályok. Legfeljebb jelzálogjogunknak a mobilitás szempontjából való kiépítése, a Briefhypothekhoz hasonló intézmények megvalósítása látszik szükségesnek s egyes jogászok az ingó jelzálogot akarják, mint uj jogintézményt bevezetni. Mellék elágazása a kérdésnek, hogy az illetékszabályok egyszerűsítése szintén nem lenne-e szükséges, hogy igy a kezdeményezés intenzivebb érvényessége lehetséges legyen parczellázások lebonyolítására. II. Ha azonban nem csupán a földéhség kielégítéséről beszélünk, ugy a jogászi problémák egész" özöne tárul elénk. Egyik részük kapcsolatos azzal, hogy mi történjék az elvett birtokkal akkor, ha az a tulajdonnak az uj rendszer szemében disqualifikált formáját testesiti meg. Ez az eset forog fenn pl. a hitbizományi s az egyházi birtokoknál. Igaz, hogy ezek a kérdések a jogászra nézve inkább csak a részletekben érdekesek. Tartalmilag nem ujak. mert ugy a hitbizományok eltörlésének, mint a szekuralizácziónak problémái foglalkoztatták Európát ugy elméletileg, mint gyakorlatilag, megoldásuk pedig nemcsak a jogász föladata. Bizonyos az is, hogy nem tarthat valami különös jogászi elismerésre igényt az a legfrissebb megoldás, hogy a hitbizománv jelenlegi tulajdonosa annak még egész jöve-