Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Birtokpolitikánk a békében

I 20 D? SEBESS DÉNES Mert igaz, hogy a tulajdon az, a minek nagyobb a varázsa minden kieszelt fél tulajdonnál — de átmenetnek még mindig jobb a bérleti forma. A termelő mezőgazdaság kérdése még nincsen megoldva a parczellatulajdonossal. A szükséges pénztőke, munkaeszközök, építkezések olyan feladatok elé állítják a tulajdonost, melylyel megküzdeni nem tud. A tulajdon már létező kisüzem kiegészítőjeként megfelelőbb. A vérszegény, latifundiumoktól szorongatott parasztbirtokot lehet igy levegőhöz juttatni. Az örök bérlet, mint a régi zsellérrendszer kezdeményezhető akképen, hogy a nagybirtok berendezett kisüzemeket telepit be. A mezőgazdasági munkástörvény különösen alkalmas eszközöket nyújt erre. Kell-e változtatni a franczia forradalom vívmányán, az egyenlő öröklés elvén, az legvitatottabb kérdés az erre vonatkozó irodalomban. Viszont a franczia százéves agrár fejlődés világosan megmutatta, hogy a kisbirtok-rendszer indusztriálózódás mellett a népesség szaporodását akadályozza. Mély társadalmi veszélyek között vonulnak el az utak és az agrikultur ország százesztendős fejlődését, erkölcseit, gazdasági értékét irányithatja egy vagy más irányban bármelyik megoldás. Az az egy azonban vitán felül áll, hogy kisüzem szaporítása nem adhat tápot a földdel való vakmerő spekuláczióknak. A proletárnak juttatott föld családi vagyon, azt meg kell védeni a család birtokában. Akárhogy legyen, az az egy bizonyos, hogy vagy tulajdont, vagy bérletet kell adni a veszélyeztetett területeken. Mereven elzárkózni annyit jelent, mint folytatni a háború előtti öngyilkos politikát, melylyel tengerentúlra üldöztük a magyarság legjavát, vagy meddőségre kényszeritettük egész vidékek lakosságát. A földbirtok túlságos megkötését lazítani kell, mert ez ujabb agrárpolitikánknak, legújabb törvényalkotásainknak is okszerű következménye. Két irányban történt mélyreható agrárpolitikai változás a legújabb korban. Egyik az, hogy a közel