Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - Aktív és passzív választójog

AKTÍV ÉS PASSZÍV VÁLASZTÓJOG. "kezést különösen a jelenlegi háború tette szükségessé, mert e rendelkezés nélkül az iparban és az őstermelés körében alkal­mazottak nagy részét a háború ideje alatt és a háborút közvetlenül követő időben készülő névjegyzékbe a megkivánt tartamú alkal­mazás hiányában e jogczimeken felvenni nem lehetne, az pedig méltánytalan volna, ha az ipari alkalmazottakat és az őstermelési munkásokat és cselédeket a háború ideje alatt teljesitett katonai vagy személyes szolgálat miatt alkalmazásukban beállott kény­szerű szünetelés a szóban levő jogczimek kedvezményétől meg­ffosztaná. Minthogy a szóban levő jogczimek szerint az ipari alkal­mazottak, valamint az őstermelési munkások és cselédek választó­jogának a választójog általános kellékein felül csupán az a kel­léke, hogy foglalkozásuk az állandóság jellegével birjon, első tekintetre ugy tűnik fel, mintha a törvényjavaslat e kisegitő jogczimekkel kivánná a munkásosztály részére a választójogot biztosítani. Ha azonban ezzel szemben figyelembe veszszük, hogy — ugyanúgy, mint az iparosokra és kereskedőkre nézve fentebb emiitettük — a haszonnégy éven felüli, irni és olvasni tudó ipari alkalmazottaknál, valamint az ily őstermelési munká­soknál és cselédeknél is csak elenyészően csekély százalék lesz e kisegitő jogczimekre utalva, mivel túlnyomóan nagy részük már -a főjogczimen vagy a katonai szolgálattal kapcsolatos jogczimek valamelyikén választójoghoz juthat, nyilvánvaló, hogy az ipari üzlet vagy vállalat, valamint az őstermelés körében alkalma­zottak kisegitő jogczime a törvényjavaslat egyéb jogczimei mel­lett elsősorban szintén csak mint a választójog igazolásának m'egkönnyitésére szolgáló eszköz bir jelentőséggel. Ezenfelül a jogczim felvétele mellett az ipari alkalmazottakat illetőleg még az a politikai szempont is szólt, hogy ez által az ipari mun­kásoknak a jelenleg hatályos törvénynyel szemben megnyilvá­nult kívánsága teljesül, a mi viszont minden választójogi reform egyik nagyfontosságú czéljának, a megnyugvás keltésének je­lentős tényezője (1. Altalános indokolásként, 84. 1.) volna. 5*

Next

/
Thumbnails
Contents