Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - Aktív és passzív választójog

AKTÍV ÉS PASSZÍV VÁLASZTÓJOG. "kezést különösen a jelenlegi háború tette szükségessé, mert e rendelkezés nélkül az iparban és az őstermelés körében alkalmazottak nagy részét a háború ideje alatt és a háborút közvetlenül követő időben készülő névjegyzékbe a megkivánt tartamú alkalmazás hiányában e jogczimeken felvenni nem lehetne, az pedig méltánytalan volna, ha az ipari alkalmazottakat és az őstermelési munkásokat és cselédeket a háború ideje alatt teljesitett katonai vagy személyes szolgálat miatt alkalmazásukban beállott kényszerű szünetelés a szóban levő jogczimek kedvezményétől megffosztaná. Minthogy a szóban levő jogczimek szerint az ipari alkalmazottak, valamint az őstermelési munkások és cselédek választójogának a választójog általános kellékein felül csupán az a kelléke, hogy foglalkozásuk az állandóság jellegével birjon, első tekintetre ugy tűnik fel, mintha a törvényjavaslat e kisegitő jogczimekkel kivánná a munkásosztály részére a választójogot biztosítani. Ha azonban ezzel szemben figyelembe veszszük, hogy — ugyanúgy, mint az iparosokra és kereskedőkre nézve fentebb emiitettük — a haszonnégy éven felüli, irni és olvasni tudó ipari alkalmazottaknál, valamint az ily őstermelési munkásoknál és cselédeknél is csak elenyészően csekély százalék lesz e kisegitő jogczimekre utalva, mivel túlnyomóan nagy részük már -a főjogczimen vagy a katonai szolgálattal kapcsolatos jogczimek valamelyikén választójoghoz juthat, nyilvánvaló, hogy az ipari üzlet vagy vállalat, valamint az őstermelés körében alkalmazottak kisegitő jogczime a törvényjavaslat egyéb jogczimei mellett elsősorban szintén csak mint a választójog igazolásának m'egkönnyitésére szolgáló eszköz bir jelentőséggel. Ezenfelül a jogczim felvétele mellett az ipari alkalmazottakat illetőleg még az a politikai szempont is szólt, hogy ez által az ipari munkásoknak a jelenleg hatályos törvénynyel szemben megnyilvánult kívánsága teljesül, a mi viszont minden választójogi reform egyik nagyfontosságú czéljának, a megnyugvás keltésének jelentős tényezője (1. Altalános indokolásként, 84. 1.) volna. 5*