Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

EXNER KORNÉL eddigi 5% helyett 10% s a végső adókulcs az eddigi 45°/, helyett 60° o. A (belföldi) nyilvános számadásra kötelezett vállalátoknál pedig az eddigi 5 — 35%-os adókulcs 30—60%-ra növekedett. Így benne levén a fokozatos adókulcs érvényrejuttatásában, a progresszivitás adóhulláma annyira magával ragadta Benedek János képviselőt, hogy határozati javaslatot nyújtott be, a melyben az adóztatás terén a progresszivitásnak az egész vonalon való alkalmazását kivánta. Popovics Sándor pénzügyminiszter aggályosnak látta ezt. az általánosságban tartott formulát, utalva arra, hogy az 1909-es adóreform tárgyalásánál oly követelésekkel találkoztunk, hogy a földadó terén is progresszivitást hozzunk be, holott a hozadéki adók terén a progresszivitás ez adók természetével nem fér össze s az csak a személyi adóztatásnál vihető keresztül. Nagyon igaz, hogy egy kis földbirtokra, avagy egy kis házra kis adókulcsot alkalmazni akkor, a mikor ez az ingatlan nagyjövedelmű és nagyvagyonu emberé, viszont a nagy földbirtokra, avagy a nagy házra nagy adókulcsot kivetni, a mikor ez az ingatlan eladósodott ember tulajdona, a progresszív adóztatásnak legfélszegebb formája volna. így a fokozatos adóztatás elvét a hozadéki adók mivolta valóban kizárja, de csak addig, a míg a? illető állam adórendszerében a jövedelmi adó vagy a vagyoni adó, avagy mindkettő helyet nem foglal. Mert ha ezek a személyi adók már beillesztvék az adórendszer struktúrájába — mint nálunk — akkor már nincs se elméleti, se gyakorlati akadálya annak, hogy a progresszív adóztatás a hozadéki adóknál ne érvényesüljön. A legegyszerűbb és légkönnyebb feladat ugyanis a hozadéki adók kivetésénél az illető adóalanynak megállapított jövedelme és vagyona szerint alkalmazni a megfelelő progresszív adókulcsot.