Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

EXNER KORNÉL adásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényeket módositják és egészítik ki, holott ezt a e;im taxac^iója egyenesen kijárja. A czim elolvasása után senki sem fog ebben a törvényben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára nézve rendelkezést keresni, hanem majd nyugodtan tovább lapoz és a ködben sohase fog rábukkanni árra a törvényre, a mely arról rendelkezik, hogy tőkefelemelés esetén hogyan kell a társulati adó kulcsát alkalmazni és a mely a hadinyereségadónak és a hadijótékonysági czélokat szolgáló adományoknak az adóköteles jövedelemből való levonását a társulati adónál elrendeli. Ez a mód azonban nem egyedüli a magyar adóügyi törvényalkotás terén. Hogy nagyon messze ne menjünk, csak az 191 $ : XXI. törvényre mutatok rá, a mely előzetes pénzügyi felhatalmazást nyújtó (nálunk elítélendő fogalomzavarral indemnitásnak nevezett) törvény ugyan, de a jövedelmi adót is módosítja, a III. oszt. kereseti adóra nézve is rendelkezik és a több állam adóztató jogköre esetén a kétszeres adóztatás elkerülésének szabályozására is felhatalmazást ad. Ezt a «bepakkolási rendszert)) bizony kár1 volt eltanulnunk az angoloktól. Visszatérve a legeslegújabb adónovella helyes czimére: vagy be kellett volna tehát venni az 1918 : IX. törvény czimébe a társulati adót is. a mi azonban az amúgy is hosszú és nehézkes czimet még hosszabbá tette volna, vagy pedig a következő átfogó rövid czimet lehetett volna a törvénynek adni: «.i<?/8 : IX. törvény több egyenesadó módosításáról és kiegészítéséről*. Ez a czim nem téveszthetné meg a kutatót. Ebben az igénytelen tanulmányban a legeslegújabb adónovella minden lényegesebb újítására rámutatok s igyekszem azt a magyar adópolitika távlatából tekinteni. A ködös labirintusban a készséges vezető szerepére vállalkozom.