Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A járásbíróságok reformja. 1. [r.]

SZEMLE. ^ 5 I generis alakulat, áttér Szászy nyomán annak a kérdésnek a földerítésére, hogy a magánjogban szokászos közösségek, kapcsolatok melyik formája áll hozzá legközelebb. Fejtegetéseinek végső eredménye, hogy az osztrákmagyar kapcsolat semmiben sem hasonlít a jogi személy fogalmához és igy nem alkot egy egységes államot; legközelebb áll még ez a kapcsolat a közösség ama fajához, a mely közbenső alakulat a jogi simély és a közönséges társaság között (Gesamthandsverháltniss) ; ez a tipus is azonban az együtt elintézett ügyeknek mennyiségileg aránylag igen kis körét jellemzi és egyébként a két állam összeköttetése tisztán társasági jellegű. I Az egész tanulmány igen világos, a vonatkozó egész irodalmat felölelő ; még a német fordításban meg nem jelent magyar tudományos munkákban is otthonos. Gondolatmenete egész scrán objektivitásra törekszik és ezzel nagyban hozzá járul a közeledéshez, a mely a két állam között a közjogi irodalom terén is annyira kívánatos. Erdeme ez Löwenthalnak, a ki tanulmányával az irányadó osztrák körök felfogását lesz hivatva irányítani, de érdeme Szászynak is, a ki alapos tanulmányával a külföld figyelmét is felhini és felfogását nekünk kedvező irániba befolyásolni volt képes. Dr, E J. — fJahrbuch des ungarischen RechtsJ czimmel dr. Fazekas Oszkár budapesti ügyvéd, az ismert nevü szabadalmi jogász Magnus Gyula berlini igazságügyi tanácsos, a Berlinben megjelenő Juristische Wochenschrift szerkesztőjével együtt uj folyóiratot indítottak meg, melyet Berlinben a Moeser-féle könyvkereskedés ad ki. Mindkét szerkesztőnek oly elismert neve van a jogirodalomban, hogy csak örülnünk kell, hogy ily komoly lépés indult meg arra nézve, hogy a mi jogi viszonyainkat a külfölddel megismertessék. Persze a szerkesztők még a kezdet, különösen pedig a háború okozta csaknem legyőzhetetlen technikai akadályokkal küzdenek. A magyar jogi szakírók legkiválóbb művelői támogatják a szerkesztőket törekvésükben. Hogy azonban a kitűzött czélt elérik-e a szerkesztők legjobb akaratuk mellett is, erre nézve — megvalljuk — alapos aggodalmaink vannak. Nem is beszélünk arról, hogy a mostani ijesztő papirinség mellett csak korlatolt tér áll a szerkesztők rendelkezésére és az. alaposnak látszó czikkeknek sokszor csak igen csekély, sajátos jogi viszonyainkból csak keveset eláruló rész jelenik meg. Igaz, hogy ez a hiány a háború végével meg fog szűnni. Azonban az az igazi módja a magyar jogi viszonyoknak a külfölddel való megismertetésének, hogy kiadnak Berlinben egy folyóiratot, a melyet senki sem ismer, a melynek még nincs, mert nem is lehet közönsége? Nem az volna-e a helyesebb, ut, hogy a hivatott magyar irók a már elterjedt, ismert nevü német nagy jogi folyóiratokban ismertessék meg a magyar jogi viszonyokat, itt igazítsák helyre azokat a botlásokat, a melyekkel még a német folyóiratokban is léptennyomon találkozunk, mikor magyar jogi viszonyokról van szó ? Vagy legalább, ha már Magnus, a Berlinben megjelenő előkelő Juristische Wochcn-