Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja
A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI JOG REFORMJA. 479 és mégsem szabályozza a részvénytársasági ügyvezetésnek megfelelően a vezérigazgató és hivatalnok-igazgató hatáskörét. E mellett az «igazgató» szó kétértelmű marad, mert ismét a hivatalnoki igazgatót és igazgatótanácsost egyaránt illeti. A vezérigazgató nem egyszerű hivatalnok, hanem ,a hivatalnokok vezetéseért felelős, nem szükségkép az igazgatótanács tagja, a mint a T. beállítja (nem unus inter pares), hanem az igazgatótanács végrehajtó orgánuma," annak alárendelt szerve. A vezérigazgató tehát az igazgatóság ülésein csak mint előadó vehessen részt, nem pedig mint egyenrangú szavazó, majd elnök (primus inter pares), esetleg mint egyeduralkodó, ki az igazgatóság egyéb tagjait alárendeltjeinek tekinti. Ha tehát a T. szabályozása törvénynyé válnék, ez intézménynyé tenné azokat a gyakorlatban felmerült hiányokat, melyek ellen a szerző küzdeni kivánt. Ennek magyarázatát abban találom, hogy a szerző fordított uton haladt: a helyett, hogy a vezérigazgató és hivatalnok-igazgató hatáskörét és kötelességét szabályozná az igazgatósággal szemben, egyszerűen belekényszeriti a vezérigazgatót az igazgatósági testületbe és az igazgatóság tagjának szerepét ruházza rá, a mi nem felel meg rendeltetésének (hivatásszerű tisztviselő) és nem juttatja kifejezésre az igazgatóság ellenőrzési jogát. Csak az igazgatóság és hivatalnokság közti incompatibilitás és a vezérigazgató specziális hivatalnoki megbízásnak szabályozása állítaná helyre a már jelenleg is eltolódott helyzetet, melyet a T. még ferdébb irányba terelne. Hiszen a T. egyéb incompatibilitásokat is feláilit és több intézkedésével (118. §., 122—124. §§.) igyekszik a társaság és orgánumai közti érdekösszeütközéseket kiküszöbölni. így a felügyelöbi^ottság intézményének tökéletesítésére a T. részletesen szabályozza kötelességeit (132—136. §§.) és megállapítja az incompatibüitásukat. E helyütt csak azt kívánom megjegyezni, hogy a 129. §. 2. bek. a gyakorlati életben alig válik majd fontossá. Hogy a «volt igazgatókat csakis felmenté-