Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja

47° Dl BAUMGARTEN NÁNDOR vény revízióját előkészítette, több szakférfiúnak adott megbízást egy-egy önállóbb rész elkészítésére (korlátolt felel. tá^s.,. szövetkezet, biztosítási, ügynöki jog stb.). A megbízottak tehát nem is járhattak el máskép, mint hogy a reájuk bízott anyagot önállóan és rendszeresen feldolgozzák. Más kérdés persze az, vájjon törvényhozási szempontból czélszerü-e a részvénytársasági jogot a kereskedelmi törvény és különösen a társasági jog keretéből kiszakítva szabályozni. Itt már nem érthetek egyet a T. szerzőjével, a ki az önálló törvényes szabályozást tartja legmegfelelőbbnek (lg. Jav. XVII. ry 163. L), mert ha a részvénytársasági jogot szigoritjuk, ugy egyidejűleg alkalmat kell adnunk a ma részvénytársaság formájában működő vállalatoknak (családi r.-t.-ok stb.), hogy a megfelelő társasági formát vegyék fel és erre rendelkezésükre álljon különösen a korlátolt felelősséggel alakult társaság, melyet egyéb okokból is jogosan sürgetnek. A szóvetkezeti jog sem maradhat változatlan, ha a részvénytársaságokat szigorúbb szabályoknak vetjük alá, különben annak a nem nagyon épületes és a törvényhozó tekintélyével alig összeférő jelenségnek lennénk tanúi, hogy azok a r.-t.-ok, melyek a magasabb követelményeknek nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni, szövetkezeti formában (m. sz.) folytatnák azt a működésüket, melyet a törvényhozó megfelelő korlátok közé kiván szorítani, Ám ha a szövetkezeti jog formailag külön törvénybe való is,* kívánatos, hogy a részvénytársaságokkal egyidejűleg nyerjen uj szabályozást. A sürgősség kérdése sem szól feltétlenül az önálló törvényes szabályozás mellett. A legkeményebb két dió, a melyet a reviziónak fel kell törnie, a részvénytársasági és biztosítási jog. Itt kell majd a legnagyobb ellenzéssel szembe szállania és egyúttal a leghatalmasabb befolyásokat leküzdenie. Nézetem szerint tehát a gyakorlatban fordítva alakul majd a * L. Nagy Fetenc^ törvénytervezetét és Meszlény : Jogtud. Közi. 1018. évf. 52. sz.