Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

ÜGYVÉDSÉG. visszatérő ügyvédek és azok hozzátartozóinak elhelyezése és a háborubó'. a békére való gondoskodás szükségessége. Az egé«z ügyvédi karnak mintegy 51, a budapesti kamarának 57 százaléka teljesít hadi szo'gálatot. Nyilvánvaló pedig, hogy minél szélesebben tátong az a szakadék, amelyet a hadi távollét huzamossága az ügyvédi hivatás folytonos-ágába vág, annál nehezebb lesz ez ür áthidalásának és a régi exisztenciák újjá teremtésének munkája. A kamara az átmenet és az újjá teremtés gazdasági problémáját nagyjában azzal az expedienssel kívánná megoldani, hogy az ügyvédség értékes munkásfölöslegét a magasabb képzettségének és rátermettségének megfelelő egyéb szolgálatokban hasznositaná. In idea a közigazgatás terén, kontingentált birói és közjegyzői kinevezésekkel és bizonyos gazdasági központok tágas területén kívánná a tultömöttséget előidéző plust levezetni. — A magunk részéről csak annak az óhajnak adunk kifejezést, hogy a határokon kívül eszközölt felfedező kutatásai mellett ne feledkezzék meg a kamara a pályán maradók érdekeinek gyökeres és azonnal érezhető javításáról sem. Ez irányban csak halk utalásokra találunk. Pedig a hiányzó kenyér és hus nemcsak kitelepítéssel és távoli vidékek gyarmatosításával, hanem uj vadászterületek felkutatásával és a régiek minuciózus kihasználásával is megszerezhető. A statisztikai adatok szines halmazában érdeklődéssel olvassuk az 1917 év novemberében lefolytatott országos ügyvádi értekezletről, az Országos Ügyvédszöveiség és az Ügyvédhelyettesek és Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége működéséről szóló kimeritő beszámolót. Örömmel konstatáljuk, hogy a kar hosszas allegáiumai eredményeképen az ügyvédi díjtarifa kérdésében a budapesti polgári bíróságok kielégítő megoldásra találtak. Az ügyvédi dijjak felemelése — ugy véljük — a mai tűrhetetlen gazdasági viszonyok közepette nemcsak jogos magánérdeke az egyes ügyvédnek, hanem magasabbrendü érdeke az egész karnak közvetve a társadalomnak. Az ügyvédi munka szűkkeblű dijjazása a legerősebben ható centrifugális erő, amely az ügyvédség anyagilag függő helyzetben levő elemeit, a közvetítések, ügynökösködések és kijárások morális ingoványába hajtja. Az elmúlt esztendő anyagi jogának ismertetését a nemzetközi jog jövendő problémáinak fejtegetése vezeti be. Pillanatnyilag tán paradoxon látszatával bir, hogy a kamara, ez a par excellence reális és gyakorlati jogásztestület, referádája élén a nemzetközi jog nehezen megmarkolható, ködös, ideológiai elemekkel átszőtt anyagához fordul. De a belső kapcsolat, mely a nemzetközi jog látszólag inane corpusát a reális valósághoz fűzi, hamar szembetűnik: a nemzetközi jog megerősödése szorosan kapcsolódik igazságszolgáltatásunk biztonságának és jóságának kérdéséhez. A mindennapos jog a maga nagy feladatait, a társadalmi viszonyok rendezését az országon belül sem tudja megvalósítani, akkor, ha minden pillanatban veszély fenyegeti azokat a nagyszámú huzalokat, amelyek az állam jogi konstrukcióját más államok jogi konstrukciójával egybefüzik.