Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A hatásköri bíróság gyakorlata az első tíz évben

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. más azonos jellegű hatósághoz való áttétele (ion. Hb. 49.) még nem tekinthető a hatáskör megállapításának. Ha a határozat indokolása és a rendelkező rész eltér, az utóbbi az irányadó ; tehát a hatáskörből elutasító rendelkezés összeütközést létesíthet, ha az indokolás egészben vagy részben az ügy érdemére vonatkozik is (1901. Hb. 106.). Egyszerűség okából azonban elbírálást nyert oly összeütközés is, a hol a hatáskör hiánya az indokolásból tünt ki, míg a rendelkezés pl. az iratok felterjesztését (1912. Hb. 18.;, az ügy felfüggesztését ([915. Hb. 59.) mondta ki; a czél mindig a tényleg létező eljárási akadály elhárítása volt. Az összeütközéshez természetesen két hatóság és két határozat kell (191}. Hb. IJJO- A két határozatnak azonos ügyre kell vonatkoznia; hasonló ügyben hozott határozat nem irányadó (1908. Hb. 29.), még ha elvi jelentőségű is (1909. Hb. 54.). Az ügyazonosságot azonos személyek, azonos tárgy és azonos jogalap teszik ki (1911. Hb. de az igényelt összeg teljes egyezése nem szükséges. (1909. Hb. 154 )- Igen gyakori, hogy a hatóságok az előttük a hozzájuk tartozó jogalapon érvényesített igényt jogilag máshogy minősitik (pl. adásvételi keresetet hadiszolgáltatásnak stb.) és az ügyre hatáskörüket megtagadják; ebbe a hibába a hatásköri bíróság is többször beleesett és az ügyet — nyilván az eljárás rövidítése érdekében — nem a kereset vagy panasz, hanem az eljárás adatai alapján minősítette (1913. Hb. 95.), de viszont többször helyesen nem állapította meg az összeütközést, a hol ugyanaz a tárgy a két eljárásban más jogalapon volt érvényesítve (1915. Hb. 44.). A két határozatnak egymással ellentétben állónak kell lennie. Nincs ily elleniét, ha csak az egyik tagadja meg a hatáskört 1008. Hb. 29.), vagy a megtagadás nem oly hatásköri okból történt, a mely a másik határozat alapos voltát kizárja, hanem egy harmadik hatóság hatáskörére utal (1909. Hb. 48.). A határozatok jogerősségére vonatkozólag a törvény 7. §-ának r., 2. és 5. pontjában megállapított rendelkezést ugy a bíróságok, mint a közigazgatási hatóságok igen gyakran figyelmen kivül hagyják ; a hatáskör kérdésére szorítkozó határozatukat az összes érdekelt féllel és különösen büntető ügyekben a közvád hivatott képviselőjével nem közlik, sőt a hatáskör kérdésében sokszor megokolt határozatot sem hoznak, hanem az eljárás megindítását egyszerűen átirat alakjában tagadják meg és az ügyet ilyen módon küldözgetik egymáshoz. Ennek folytán a hatásköri bíróság elnökének megkeresésére a m. kir. igazságügyminiszter a 25,01] 1909. I. M. számú, majd az 1700/1912. I. M. I. számú rendelettel figyelmeztette a bíróságokat, hogy különös figyelmet fordítsanak a hatáskör kérdésében való szabályos határozat hozatalára és az összeütközés bejelentése előtt a jogerőre emelkedés bevárására. E figyelmeztetések daczára ujabban ismét jelentékenyen megnöve28*