Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A tízéves hatásköri bíróság

-^8 BARÓ Dl WLASSICS GYULA magával, hogy korán kerültem hivatalos és irodalmi kapcso latba a hatásköri biróság kérdésével, és igy csaknem kötelességemnek tartottam bizonyos dolgokat a régebbi időkből elmondani, melyeket más már alig mondhat el. Most pedig, midőn átlépünk munkásságunk második évtizedébe, meleg hálával emlékezzünk meg azokról az államférfiakról, kiknek érdemük, hogy a mai független hatásköri birósági szervezet törvénytárunkba került. Emlékezzünk kartársi szeretettel azokról a tiszteletreméltó birótársainkról, a kik az uttörés munkáját végezték. Ki kell emelnem, hogy Magyarország egyik, legnagyobb birói talentuma, az újonnan szervezett hatásköri biróság első elnöke, Oberschall Adolf, ki mindnyájunk sajnálatára a hatásköri biróság munkájában ugyan már nem vehetett részt, de ügyrendünk megalkotása az ő elnökségének idejére esik. Teljes elismeréssel kell megemlékeznünk Bernáth Gézáról, a Curia volt másodelnökéről, ki a legteljesebb ügyszeretettel valóban úttörő tevékenységet fejtett ki. Megőrizzük hűen emlékét mindazon birótársainknak is, kik már nem tagjai ezen bíróságnak. Mi pedig, a Curia és a magyar királyi közigazgatási biróság tagjai, a hatásköri biróság keretében folytassuk munkánkat kitartással és azzal a teljes összhanggal, mely működésünk lelke és sohase feledkezzünk meg arról, hogy alkotmányjogi űrállomásunkon a törvényhozás által reánk bizott feladat teljesítésében a látszólag kis ügyek mögött a törvényhozás azon nagy bizalma nyilvánult meg, hogy a mi kezeinkbe tette le az állam két hatalmi ágának hatásköri ellenőrzését, az alkotmány egyik leghatályosabb biztositékát. Folytassuk azzal a szilárd elhatározással, hogy minket sem a köznapi ügyekben, sem esetleg a politikai vagy társadalmi szenzáczió által kiélesitett, úgynevezett «cause célébre» jelentőségére emelkedett ügyekben nem ingat meg semmiféle alsó vagy felső hatalom. Előttünk nincs más parancs, mint a törvény, a jog és igazság parancsa. Csak ennek tartozunk engedelmességgel, de ezen az uton sem feledkezünk meg arról r.