Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választókerületi beosztás

A VÁLASZTÓKERÜLET] BEOSZTÁS. 27 létjogosultsága, akkor t. i., mikor több kisebb r. t. városból akarunk külön városi kerületet alakitani; valamint akkor, a midőn a törvényhatósági vagy r. t. városok nagyobb külterülete a megyei területet annyira átszeli, hogy a várost környező falusi kerületeket merőben lehetetlenség területi összefüggéssel kerekíteni ki. S ezzel eljutottam fejtegetéseim során a kerületi beosztás egyik legnevezetesebb, legtöbbet vitatott kérdéséhez, a városok parlamenti képviseletének kérdéséhe^. Abban meglehetősen egyetértünk mindnyájan, hogy városainkat nemzeti jelentőségükhöz, kulturális és gazdasági súlyukhoz méltó és az eddiginél előnyösebb politikai érvényesüléshez kell juttatni. A külföldi választójogrendszerek is különös figyelmet fordítanak a városokra, rendszerint kedvezményben részesitik a nagyobb városokat, rendszerint a városi kerületek kisebbek, mint a falusiak, vagyis az előbbiekben kevesebb számú választóra esik egy képviselő, mint az utóbbiakban. Nálunk már a 48-as törvényhozás előszeretettel karolta fel a városi érdekeket, az akkori számottevő városok mindenikének külön kerületet, némelyiknek kettőt is juttatott, sőt több aránylag kis népességű városkát és népesebb faluközséget is külön kerületté tett. A későbbi törvényhozás, a mint általában tartózkodott a választójog kiterjesztésétől, ugy a városi kerületek számát sem emelte, Budapest főváros eredeti kerületszámának egyizbeni szerény emelésén kivül. Pedig 48 óta nemcsak székesfővárosunk emelkedett fel, amerikai gyorsasággal, a régi falusias jellegből világvárosi nivóra, de több vidéki városunk is a falusi községekhez képest aránytalanul nagy fejlődést tett. így a városi és falusi kerületek egymáshoz való aránya szerfelett igazságtalanná vált. A jóformán mindmáig változatlanul maradt 48-as kerületi beosztás szerint a városi és városi jellegű kerületek száma a 27 városi törvényhatóságunkban 44, 29 r. t. városban 31,