Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választókerületi beosztás

kerületek száma épen 100-at tesz ki: viszont 10 olyan nag kerületünk van (névszerint hat budapesti kerület, azután a gödöllői, homonnai, fülöpszállási és fehértemplomi kerületek), a melyek • ''^tóinak száma a 7000-et meghaladja, a 4000 választónál töoTJet számláló kerületek száma pedig 77. Nálunk (mindig az 1914. évre érvényes választói névjegyzék adatairól beszélve), a legnagyobb kerület (Budapest VII. kerülete 18,434 választóval) épen 177-szer akkora, mint a legkisebb (a 104 választóval biró bereczki kerület). Sőt ha a 10 legnagyobb kerületet egybefoglalva hasonlítjuk is össze a 10 legkisebb kerület választóinak összegével: még akkor is mintegy 30-szoros eltérést találunk, akkorát, a minőt még megközelítőleg sem mutat fel a külföldi példák egyike sem. Ha külföldön hasonlítjuk össze a 10 legnagyobb és a 10 legkisebb kerület arányát. Ausztriában 18.1, Belgiumban 17.7, Németbirodalomban 127, Nagybritanniában 12*6, Svédországban 87, Norvégiában 67, Francziaországban Olaszországban 3*8, Dániában 3, Németalfödön 2. c-szőrös eltérés mutatkozik. Fennálló kerületi beosztásunk kirívó aránytalanságait tárgyilag még inkább visszássá teszi az a körülmény, hogy ez az elavult beosztás városainkat, elsősorban Budapest székesfővárost érinti hátrányosan (holott külföldön épen a városi kerületek aránylag a kisebbek); másfelől nemzeti szempontból is méltán kifogás alá eshetik, mert épen a nemzetiségi vidékeknek juttat sem kulturális, sem közgazdasági szempontból —- meg nem indokolt kedvezményt. Mindezeknek a visszásságoknak a tudatában az T914. évi