Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 3-4. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. [3.] r.
BÍRÓI GYAKORLAT. hadisegélyt ott felvenni. Éppen azért nem bünós megvesztegetésben a községi biró, ki az eljárásért a felektől jutalmat kért és fogadott el íB. J. T. LXIX. 349. 1.). A mezőőr hivatali kötelessége nem terjed ki arra, hogy az őrizetére bizott területen szökésben talált hadifoglyot hatóság elé állítsa. Az általa elfogott hadifogolynak jutalom ellenében való szabadonbocsátása tehát megvesztegetést nem képez (B. J. T. LXX. 91. 1.). Helyesen mondotta ki a C, hogy vasúti tisztviselő az önként felajánlott ajándék elfogadásával is megvalósítja a megvesztegetés tényálladékát. Szó fér azonban a döntésnek eme részéhez, mely szerint a ^6; §. 1. bekezdésének 2. fokozata állapíttatott meg azon az alapon, hogy csak jutalom ellenében teljesítette az eljárást, melynek teljesítése jutalom nélkül is kötelességében állott (B. J. T. LXX. 05. 1.). A két fokozat közötti különbség ugyanis azon múlik, hogy maga a cselekmény vagy mulasztás, melyről szó van, megvalósitja-e a hivatali kötelesség megszegését. Ezt a kérdést tehát a jutalom vagy ajándék elfogadásától egészen függetlenül kell vizsgálni. A második fokozat csak akkor nyerhet megállapítást, ha a szóban forgó cselekmény vagy mulasztás önmagában i< a hivatali kötelesség megsértését foglalja magában. 467. §. Helyesen állapíttatott meg a hivatali kötelesség megszegése a közhivatalnokkal szemben, ki jutalom ellenében munkásokul oly egyéneket fogad fel, kik alkalmaztatásuk által a katonai szolgálat alul szabadulni akarnak (B. J. T. LXIX. 187.). Mert a munkások felfogadásánál egyedül a szolgálat érdekét lett volna köteles szem előtt tartani. A mikor más szempontot tartott szem előtt : ez által már megszegte kötelességét. 470. §. Állandóvá vált a gyakorlat, hogy olyan esetben, a mikor a közhivatalnok az adott jutalomért kötelességét megszegi : a megvesztegető nem az aktív megvesztegetésben bűnös, de a passzív megvesztegetésben, mint felbujtó. Az irodalomban is megvitatás tárgyát képezte a kérdés (Angyal. Ü. L. XXXIV. $4. Tarnai János. Ü. L. XXXIV. 51.). Megállapittatott a megvesztegetés annak terhére, ki katonatisztnek ajándékot ígért azért, hogy az arra egyébként érdemes fiát előlépésre fölterjessze (B. J. T. LXIX. $45. I.). Kérdés, törvényellenes volt-e a cselekmény, melyre a megvesztegetés irányul. Mert az, kinek előlépésérő] szó volt, arra érdemes. Az előlépés akadálya csak az volt, hogy a szolgálati sorrend betartása mellett az illető előléptetésre felterjeszthető még nem volt. A mennyiben a megvesztegető ez akadályról tudott: ez esetben a bűnösség megállapítása helyes. Felette megnyugtató a felmentés azzal szemben, ki a közhivatalnok provokáló fellépése által megtévesztve, bűntudat hiányában adott a közhivatalnoknak ajándékot (B. J. T. LXIX. J46. !.)• Mert aktív megvesztegetésnél kellék, hogy a jutalom vagy ajándék adásának czélja a közhivatalnok kötelességellenes magatartása legyen. A kötelességellenességnek pedig a megvesztegető által tudottnak kell lennie. Oly esetben tehát, a jogállam. XVII. évi. 5 4-t' '?
